Bár már voltak jelei, év elején nem gondoltam volna, hogy egész nyárra egyetlen magyarországi utazást tudunk összehozni, ráadásul azt is milyen nehezen. Mialatt szorgalmasan látogattuk a vidéki Anglia látnivalóit, folyamatosan tervben volt egy hazaút, de valami mindig közbejött.

Először a kijárási korlátozások és a repülőjáratok leállása miatt volt reménytelen utazásra gondolni, aztán a karantén feltételek nem voltak túl kedvezőek. A két országban felváltva lazítottak és szigorítottak a beutazási feltételeken, így sokáig a csillagok kedvező állására vártunk. Már úgy nézett ki, hogy megúszunk minden karantént, de az utazásunk előtt négy nappal életbe léptek a beutazási korlátozások Magyarországon.

Persze az Egyesült Királyság sárga zónába került, így itt a fél expat társaság lázas kormányrendelet értelmezésbe meg számolgatásba kezdett. A "Magyarországra történő belépést megelőző 5 napon belül, legalább 48 órás időkülönbséggel, két alkalommal elvégzett [teszt]" értelmezése feladta a labdát pár embernek. Volt akinek a megelőző öt nap nem ment, másoknak a minimum 48 óra nem jött át. Több tucat tanácstalan facebook segítségkérés olvasása után én már azt mondtam, ez jövőre matek érettségi feladat lesz. Szerencsére az itteni TB terhére - ha nem is teljesen szabályosan - lehet két tesztet csináltatni, így sikerült elkerülni a karantént. A tesztről csak annyit, hogy nem túl kellemes, de túl lehet élni, talán jobb, ha az ember magának csinálja, mint ha valaki más.

Március közepe óta most ültünk tömegközlekedési eszközön, ami kicsit szokatlan volt, főleg a maszkviselés miatt. Ideiglenesen csak két terminál, a kettes és az ötös működik a Heathrown, a mi járatunk is a hármas terminálról lett áthelyezve. Nem volt zsúfoltság, csúcsidőben láttunk már ennél nagyobb tömeget is, de már nyoma sem volt a kihalt repülőtérnek. Feladandó táskánk nem volt, ezért rögtön a biztonsági átvilágítás felé vettük az irányt, ahol szomorúan láttuk, hogy nincs elsőbbségi ellenőrzés. Pedig most jól jött volna, ha nem a nagy közös zsúfolt térben kell elvégezni. Számos helyen láttunk kirakva kézfertőtlenítőt, ehhez valószínűleg hozzászokunk ugyanúgy, mint sok (civilizált) helyen Ázsiában.

Nem nézelődtünk a terminálon, a váró felé vettük az irányt. Itt is változott a rendszer, a büfépultokat elkerítették és egyfajta tálalókonyha költözött oda. Az étel-ital rendelést mobil applikáció segítségével kell leadni és az asztalhoz hozzák. Csak minimális választék van, egy-két melegétel és szendvics, csak alap italok vannak, egy gin-tonicot például alkatrészenként kell megrendelni és magunknak összeönteni. Azért ez még kibírható, nem azért mondom. Itt is kötelező a maszk viselése, azt csak evés közben, az asztalnál lehet levenni.

A British Airways járatokon beszállás után mindenkinek tisztasági csomagot osztogatnak, ami jó ötlet, csak a kivitelezés szomorú. Adnak ugyanis egy nagy műanyag tasakot, amiben van egy kisebb műanyag tasak, abban pedig egy alutasakba csomagolt törlőkendő és egy másik alutasakba csomagolt fertőtlenítő gél. Értelmesebb lenne a kétféle tasakot egy-egy kosárba rakni és onnan osztogatni, mint így. Mire megkaptuk, párom már mindent átsuvickolt - és a szigorú felügyelete alatt én is.

A gépen a maszk viselése mindvégig kötelező, egészen addig, amíg ki nem osztják az ingyen nasit és vizet, aminek következtében mindenki leveszi a maszkot és falatozni kezd - nagyszerű ötlet. Leszállás után megvalósult, amiben eddigi repüléseink során nem is reménykedtem: mindenki a fenekén maradt (utasításra) és soronként történt a kiszállítás. Az útlevél ellenőrző csarnokban homlok hőmérőzés következett és külön sorba terelték azokat, akiknek volt két negatív tesztjük, így gyorsan túljutottunk.

Végre elkezdődhetett a nyaralás! Első körben némi lakásfelújítás várt ránk: festés, lámpacsere, ilyesmi, de aztán a pihenésé volt a szerep. Meglátogattuk a nemrég felújított Dagály strandot, melynek zárt uszodájába szerintem véletlenül függőlegesen építették be a medencét, legalábbis erre utal a szokatlanul magas épület. Nem csoda, hogy a tervezésekor sok vita volt róla. Van sport medence, élménymedence külön gyerekpancsolóval és melegvizes rész is, így mindenki megtalálja a maga kedvencét. A strandon belépéskor "karórát" kapunk, megkönnyítve a szekrényhasználatot és a bent eltöltött idő számontartását.  Ráadásul a medencék mellett vannak értékmegőrző szekrények is, így nem kell mindig az öltözőbe visszamenni ha leraknánk a telefont amíg mártózunk egyet.

Sokkal átgondoltabb, mint a Csepeli Strandé, ahol először is az öltöző piktogramot a kinyitott ajtó mögé ragasztották, hogy az ember ne is vegye észre, hogy a női öltözőben van. Aminek azért sincs értelme, mert az öltözőn belül vannak öltözőfülkék, tehát maga a terem lehetne koedukált is. Miután végzett az ember az öltözéssel, a gondnok bácsi zárja kulcsra a szekrényt. Hát, nem a XXI. század, az biztos. De itt van nagy élménymedence csúzsdákkal és melegvizes medence, ahova csak 14 éven felüliek mehetnének be, ha az ötéves gyerek tudna olvasni - a később felbukkanó szülő meg nem tenne rá magasról. Itt egy gourmet hamburget ettem, aminek majszolása közben azon gondolkodtam, milyen lehet az alap, ha ez majdnem kétszer annyiba került...

A "mindennap másik strand" jelige alatt egészen Délegyházáig jutottunk, ami a várakozásommal ellentétben kellemes csalódás volt. Langyos víz, csend, sok árnyék és nem túl zsúfolt büfé várt minket az egyik tónál, így minden tökéletes volt egy egész napos ejtőzésre. És itt a debreceni kolbász magasan verte a Velencei-tó északi oldalán lévő Velencei Vízi Vár strandján kínáltat.

Ha valaki arra jár, javaslom a Bence-hegyi kilátó meglátogatását. A helyet 2018-ban újították fel, nagy parkoló és az elromlott automata helyett belépőjegyet szedő bácsika várja az érdeklődőket. A strandon nem voltak sokan, de sajnos árnyék sem nagyon volt, az említett kolbászról meg csak annyit, hogy "nem vártam sokat, de még így is csalódást okozott." Valószínűleg azért, mert nem a népszerű, de éppen zárva lévő kolbice furgionjából származott. A belépő árak töredékei a budapesti strandokénak, így beleférhet egy napernyő bérlése is. A víz itt sem volt hideg, bár lehet, ez csak nekem hír az angol tengerpartok kicsivel sportosabb vízhőmérséklete után.

Most, hogy hosszabb ideig voltunk otthon és többet tudtuk élvezni a semmittevést, kíváncsiságból regisztráltunk az egyik autó megosztó szolgáltatásra is, de vegyes tapasztalataink voltak. A XI. kerületben nem volt túl sok autó található, ráadásul a belvárosban sokszor a percalapú költség nagy részét a cél körüli parkoló keresés tette ki. Mi elsősorban azért akartuk használni, hogy elektromos autókat is kipróbálhassunk, kerül amibe kerül. Arra tökéletes volt, vezettünk i3-at és smartot is, de mindennapi használathoz kicsit drága mulatság.

Mikor hazalátogatunk, egyébként is ki szoktam élvezni a magyar konyha ízeit, de most pláne igyekeztem feltankolni, mert ki tudja mikor jutunk legközelebb haza, ha elkezdődik a téli bezárkózás. Mivel nem volt nagyon kedvünk és időnk főzni, ezért elég sokat ettünk éttermekben, a bejáratott helyek mellett kipróbáltunk pár újat is. Bár mindig úgy mentem be, hogy "csak valami könnyűt, mert meleg nyári nap van", ez ritkán jött össze. A rántott hústól a vadas szeleten át a sertésszűzig minden volt, a végére már kicsit sok volt az éttermi kosztból. Az anyagi csődtől az mentett meg minket, hogy a strandokon töltött napokat olcsóbban megúsztuk.

Párom egyszer-kétszer rávett a belvárosban reggelizésre, aminek a lényegét nem értettem, hiszen minek egy rántottáért annyit utazni? Mire összeszedi magát az ember és odamegy, már nem reggeli idő van, de ez most trendi állítólag.

Pár éve terveztem és most végre sikerült útbaejteni a XV. kerületi Pléhcsárda büfét, ami a tradicionális, hazai ízekről és a méretes adagokról híres. Mindkettőt meg tudom erősíteni. A babgulyás és a rántott sertésborda sem okozott csalódást, utóbbi akkora volt, hogy csak kettéhajtva fért be az elviteles szatyorba. Az ízükre sem lehetett panasz, bár a magyaros ízvilág ilyen hegyomlás méretű tapasztalása egy kicsit sok volt egyszerre.

A belvárosban járkálva kipróbáltunk pár turistás helyet is. A bazilika mellett ettünk olyan virág alakú kézműves fagyit, aminek abban rejlik a művészete, hogy a kis adagot hogyan lehet a legjobban szétkenni. A szomszédban pedig négyszögesített fánkokat kóstoltunk, amik ráadásul úgy lyukasak, hogy közben töltöttek is. Jópofa ötlet, csak a belvárosi áruk elveszi az ember habzsolhatnékát és az ízük sem volt olyan felejthetetlen, hogy visszatérjünk.

A látogatásunk további részében vidéken is kirándultunk, de arról majd legközelebb számolok be!

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.