Az első rész budapesti lazulása után - mint egy nyaralás a nyaralásban módon - vidéken, méghozzá a Csongrád megyei Makón és Szegeden néztünk körül. Mindkét dél-alföldi város változatos programokat kínál, a felkapott turista helyek tömegei nélkül.

A két város Budapestről gyorsan és kényelmesen megközelíthető: az M5-M43 autópályákon Szeged kilencven perc, Makó pedig még plusz harminc perc. Makóra megérkezve mindjárt a vidéki városokra jellemző nyugalom és rendezett kép fogad. Az apartman szállásunk elfoglalása után a közeli Hagymatikum Strandfürdőt látogattuk meg, melynek épületét Makovecz Imre tervezte.

Mivel pénteken mentünk nem voltak túl sokan, így a külső és belső medencéket is ki tudtuk próbálni. A galériás belső térben két nagy melegvizes medence és egy kör áramoltató van, a medencék körül és a galérián napágyakkal. A belső tér közepét egy stilizált életfa oszlop foglalja el.Kint egy melegvizes medence van áramoltatóval es dögönyözőkkel, egy gyerek- és egy úszó medence. Külön épületben kapott helyet egy beltéri úszómedence. Az alagsori szauna részleg feláras, azt inkább kihagytuk.

Az ázás után a szállás ingyenes kerékpárjait kihasználva eltekertünk a Maros partján lévő lombkorona sétányig, ahol egy komoly acélszerkezet és irdatlan mennyiségű szúnyog várt minket, legalábbis erre következtettem a növényzetből jövő szüntelen zúgásra. Szerencsére volt nálunk szúnyogirtó-kullancsriasztó, így nem volt akadálya a programnak. A vállalkozó kedvűek az ösvény egy részét függőhídon tehetik meg és lecsúszhatnak a talajszintre is. Gyerekekkel kihagyhatatlan program, főleg, hogy a látogatás ingyenes, egyedül a legmagasabb toronyból való lecsúszásért kell fizetni.

Szintén a Maros parton, a lombkorona sétánytól nem messze van egy kalandpark, ahol még izgalmasabb elemeket lehet kipróbálni belépődíj ellenében. Lehet trambulinozni, függőhídon sétálni vagy éppen átszáguldani egy kötélpályán a Maros felett.

Naplemente előtt még volt annyi időnk, hogy a belváros nevezetességeit felfűzzük egy kerékpártúrára a villám városlátogatás keretében. Szerencsére a belváros nem túl szétszórt, így nem volt nehéz dolgunk. Megnéztük a Makovecz stílusú Hagymaház Művelődési Központot és a Buszvégállomást, a Polgármesteri Hivatalt, a Hagymavirág szökőkutat a Széchenyi téren és a mellete lévő Korona szállót. Itt ettünk egy finom vacsorát, majd meggondolatlanul megálltunk a Korzó fagyizónál.

Ott akkora adagokat adnak az egyébként közepes minőségű fagylaltból, hogy ember legyen a talpán, aki meg tudja enni. Szerencsére párom kért elsőnek és csak egy gombócot, így az ő ötgombócos adagját látva én időben leredukáltam az enyémet kettőre. A fagylaltosnőtől tanulhatna pár kollégája, a kis kanállal akkora kupacot tud felemelni, hogy csoda. Mikor leesett egy darab (ami önmagában volt másfél gombócnyi) gondosan visszarakta, nehogy szó érje a ház elejét. Életemben először fordult elő, hogy ráuntam a fagyira evés közben, olyan sok volt. A megterhelő fagylaltozás után az apartman kertjében ejtőztünk lefekvés előtt. Szokásunkhoz híven mindent igyekeztünk besűríteni abba az egy napba amit itt töltöttünk, természetesen egy hosszú hétvégét vagy egy hetet is el lehet tölteni a várost és környékét felfedezve.

Reggel kijelentkeztünk és visszaindultunk Szegedre, ahol egy napot ismerőseinkkel töltöttünk és kis testmozgásként átbicikliztünk Algyőre egy fagyiért. Mind Makó, mind Szeged teljesen kerékpáros barát, rengeteg bicikliút van, ahol nincs, ott is lehet az úttesten tekerni, az autósok szokva vannak a kerékpárosokhoz. Természetesen annak ellenére körbenéztünk a városban, hogy nem először jártunk ott.

Elsőként megnéztük a szálloda közelében lévő Zsinagógát ami Magyarország második legnagyobbja a budapesti dohány utcai után, majd a víztorony közbeiktatásával egy hatalmas vargabetűvel a Tisza parton sétáltunk a Szegedi Dómig.

Ugyan már többször jártunk itt, de most először felmásztunk az egyik, 84m magas toronyba, majd a mise végeztével belülről is megnéztük. Az alagsorban lévő, nemrég épült látogatóközpontban a dóm és a tér történetéről rendeztek be kiállítást és természetesen egy kávézó is van. A lépcsőzés előtt felhívták a figyelmet, hogy nem túl kellemes a harangok melletti csigalépcsőn tartózkodni mikor azok megszólalnak, ezért kerüljük a negyedórás időpontokat. A mászás nagy része kényelmes lépcsőházban történik, csak az utolsó, említett szakasz egy három emeletnyi szűk és meredek csigalépcső. 

A Dóm teret három oldalról körbevevő, a dómmal egyidőben épült épületegyüttes egyik érdekessége, hogy oszlopai között állítólag nincs két ugyanolyan. Hát nem tudom, tény, hogy egyik-másik oszlop téglamintázata különleges, de nem merném azt mondani, hogy nincs két egyforma. Ha valaki arra jár és van ideje, vegye leltárba őket. A téren jól megfér egymás mellett vallás és tudomány: itt található a püspöki palota és papnevelde, de az egyetem szervetlen és szerves kémia tanszéke és a fizikai és orvosi labor épülete is.

A másik érdekesség a dómmal szemközti homlokzaton látható, 1936-ban átadott zenélő óra, melynek figurái a Szegedi Tudományegyetem Tanácsának tagjait és a ballagó diákokat mintázzák.

A sok városi program után egy kis strandolás következett, ehhez az algyői szabadstrandot választottuk. Könnyen találtunk parkolóhelyet annak ellenére, hogy hétvége volt és rekkenő hőség. A parton büfé, WC és néhány kifeszített árnyékoló képezi az infrastruktúrát. A meredek part miatt a víz is hirtelen mélyül, a sodrás miatt pedig csak egy keskeny sáv van kijelölve úszásra, amit vizimentő szolgálat ellenőriz.

Némi fürdés és napozás után összeszedtük magunkat, mert egy még jobb program következett: egy kiadós ebéd a Fehértói csárdában, mely 1938 óta fogad étkező- és szállóvendégeket. Az, hogy mennyire népszerű, mi sem mutatja jobban, mint a hatalmas parkoló és a tömeg, ami itt főműsoridőben megfordul. Pedig nem olcsó a hely, cserében az adagokra nem lehet panasz. Én egy múltbéli hibából tanulva csak egy borjkúpaprikást ettem galuskával, párom pedig egy bográcsnyi halászlevet. A desszertet szintén kihagytuk, mert tudtuk, hogy egy álmosító út vár ránk az ország legunalmasabb autópályáján Budapest felé. Búcsúzóul még felmásztunk a csárda fatornyába körülnézni, majd útnak indultunk.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.