Párom annyira belelkesült, hogy a fogság hónapjai után ismét ki lehet mozdulni, hogy a Chippenham utáni hétvégén már robogtunk is Hampshire felé. A célállomás Corhampton volt, egy kis falucska Portsmouthtól északra. Tulajdonképpen mindegy volt hova, csak mozduljunk ki otthonról.

Útközben megálltunk egy kicsit Guildfordban, hogy megnézhessük a város fölötti dombon álló katedrálist és a völgyben lévő Tescot, mert a kis falvakban lévő kocsmák vacsorai kapacitása kiszámíthatatlan, pláne mikor minden második vagy még nem nyitott ki, vagy már nem is fog. Így feltankoltunk egy kis vacsorának valót, ha úgy adódna.

A hotelek természetesen még mindig zárva voltak, így ismét Airbnb volt az egyetlen lehetőség. Mondjuk ezt nem is bántuk, egyébként sem akartunk közel kerülni más emberekhez. A szállás egy hatalmas házhoz tartozó garázsok feletti tetőtérben lett kialakítva, csodálatos kilátással a félhektáros kert mögötti domboldalra. Csak maga a kert akkora volt, mint egy közpark Londonban, komplett sövénylabirintussal és rózsabokrokkal a veteményes mellett, csak utána következett a domboldal, ahol a szomszéd lovai legeltek. A bácsi mondta, hogy nyugodtan nézzünk körbe a kertben, csak a kert azon részére ne menjünk, ahol még nem nyírta le a füvet - és itt kb. egy harminc méterrel odébb lévő részre mutatott - mert az igazából már a szomszéd része. OK főnök, azt hiszem elférünk a maradék részen is.

Kipakolás után irigykedtünk egy kicsit az itt lakókra, majd vacsora után néztünk. A közeli pubban csak pizzát szolgáltak fel, ráadásul minden asztal le volt foglalva előre két-három nappal, így a szomszéd faluban lévőt látogattuk meg, ahol a hatalmas kerthelyiségben toltuk be a COVID intézkedések miatt dobozban, műanyag evőeszközökkel felszolgált hamburgert. Miután jóllaktunk, visszagurultunk a szállásra és a teraszról néztük a panorámát a naplementében.

Reggel megdézsmáltuk az érkezésünk előtt bekészített ételhegyet, majd túrázni indultunk. A falun északi irányban keresztül vágva felmásztunk egy dombra, majd onnan jó nagy kerülővel ereszkedtünk le másik irányban, hogy nyugatról - a lovak között átvágva - érjünk vissza a faluba. Bármennyire is furdalt a kíváncsiság, némi tanakodás után végül csak nem fogtam meg a rét körül kifeszített villanypásztort, pedig érdekelne milyen érzés. Miközben sétáltunk felfelé, egy biciklis ötször ment el mellettünk, ő edzés gyanánt fel-le ingázott a falu és a dombtető között - vannak ilyen csendes őrültek is.

A túra végén megtekintettük a patak parton álló, körülbelül kétmillió éves St Andrews templom aranyos épületét is, mely előtt tábla hívta fel a figyelmet, hogy: 1. a templom nem látogatható szabadon a járvány miatt, 2. a templom előtti réten a tulajdonos nagylelkűsége folytán szabadon lehet piknikezni, csak ne piszkáljuk a kacsákat.

Délután a Southamptontól északra lévő Winchester városkába kocsikáztunk, ahol a jó időnek köszönhetően rengeteg ember piknikezett. A városnézést a folyó parton kezdtük, ami mellett szépen gondozott park húzódik, majd megnéztük a Wolvesey kastély romjait, ami a winchesteri püspökök székhelye volt.

Innen kőhajításnyira található a katedrális, ami szintén nem volt látogatható a járvány miatt. Eredetileg úgy gondoltuk, hogy a körülötte lévő parkban kifekszünk kicsit a fűre, de gyakorlatilag tele volt a hely, így ez is kimaradt. Inkább sétáltunk egy kört a városban, majd visszakocsikáztunk Corhamptonba.

Szándékunk szerint útközben ettünk volna, de a kevésbé forgalmas helyen lévő pubok nagy része zárva volt, így kicsit kocsikáznunk kellett, hogy találjunk egy helyet vacsorázni. Végül az északra lévő szomszédos faluban találtunk egy nagy kerthelyiséggel rendelkező pubot, ahol második nekifutásra kaptunk is asztalt. Itt ismét hamburgert vacsoráztam, mert a bezártság után jólesett a régóta nélkülözött pub kaja, még ha nem is túl kiemelkedő minőséget képviselt a hely. "Hja elvtársak, az élet nem habostorta!" ahogy a gátőr mondja.

Kora este két sör társaságában kiültünk a teraszra és hallgattuk, meg néztük a semmit, pontosabban a szemközti domboldalt, ahol a középen klikkesedő lovak némi arisztokratikus gőggel nézegették a rét alsó felén legelésző tehenek kompániáját.

Vasárnap reggel eltüntettük a reggeli másik felét, bepakoltunk a kocsiba és visszaindultunk Londonba. Útközben tettünk egy kis kitérőt a Petersfield mellett lévő tó kedvéért, de a tó körül valami miatt kifeszített zöld háló és az elhanyagolt part megölte a hangulatot. Így egy gyors kör után a tó körül indultunk is tovább. Összességében semmi egetrengetőt nem láttunk, vannak ennél látványosabb helyek is, de jót tett egy kis környezetváltozás.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.