Chippenham & Bath

Újra vidékjárás

20210416_180713.jpg

Öt hónapos lezárás után lépésről lépésre nyitott újra az Egyesült Királyság, mikor először kidugtuk otthonról az orrunkat. Elsőként a belföldi utazás vált lehetővé, így a tavalyi kirándulásokhoz hasonlóan megint beizzítottuk a kis kék golyót és megjárattuk egy kicsit az angliai vidéken.

A tavalyi kirándulások során Kent megyét vettük célba, mert Greenwichből indulva az volt kézenfekvő. Most azonban úgy döntöttünk nyugatra indulunk, ami azt jelentette, hogy meg kellett kerülnünk Londont. Ez egy közel tízmilliós város esetén nem kis mutatvány, egy órát autóztunk csak az elkerülő gyűrűn, mire végre elkezdhettünk távolodni a várostól. Mehettünk volna a városon keresztül is, de az az opció az angolok elmúlt száz évben az úthálózat- és várostervezés irányában mutatott teljes érdektelensége miatt tizenöt perccel több lett volna, a combos 6000 forintos (£15) dugódíjról nem is beszélve.

Kövesd barangolásainkat Utazó Tódi térképén a képre kattintva:

world_cropped.JPG

Hűvös, kicsit felhős idő volt mikor indultunk és autópálya tempónál nem túl élvezetes a kabriózás, ezért felvetettem, hogy az autópályán talán nem kellene lenyitni a tetőt. Párom türelmesen végighallgatott, majd az egyébként elmeháborodottaknak tartogatott megvető tekintettel dobta le a tetőt. Három óra autókázás után értünk Chippenhambe, addigra kellemesen elzsibbadt a széltől a fejtetőm és megfájdult a torkom a kiabálva beszélgetéstől. Azért párom mentségére legyen szólva, ő mondta, hogy ne kiabáljak, mert olyankor elmegy a hangom és higyjem el, ő mindent megtenne, hogy ez ne történjen meg. Itt megfogadtam a tanácsát és erre inkább nem mondtam semmit.

Mivel a hotelek még nem nyithattak, csak az egyéni szállások - abból meg nem volt nagy választék - ezért Chippenhamtől délre egy olyan kis faluban béreltünk ki egy garázs feletti stúdiót, hogy az első estén azon töprengtem, vajon értünk jön-e a falu éjjel, hogy a főtérként szolgáló, ház előtti öthektáros réten máglyára vessék az idengeneket. Érkezés után körbesétáltunk a faluban, ahol annyira nincs semmi, hogy valószínűleg nem forgatták fel az életet nagyon a korlátozó intézkedések. A falu egyetlen kocsmájának kerthelyisége ugyan nyitva volt, de ahogy sejtettük a kiszámolt adagokat előre meg kell rendelni, így nem maradt más, a magunkkal hozott vacsorát nyammogtuk el.

Másnap reggel bekocsikáztunk Chippenham belvárosába és reggelizőhelyet keresve végigsétáltunk a főutcán. A három perces testmozgás után a falut kettészelő Avon folyó partján elterülő parkban tettünk egy kört, miközben elnyammogtuk a péksütiket. A 45000 fős város egyébként kellemes méretű, két legtávolabbi része is kocsival nyolc, biciklivel tizenöt perc. Az utcák meglepően tágasak (értsd: elfér két kocsi egymás mellett) és sok a zöld terület. A főutca legtöbbször le van zárva az autóforgalom előtt így nyugodtan lehet sétálni és vásárolni.

20210417_092013.jpg

20210417_092050.jpg

20210417_100608.jpg

Ezután párom egyik ismerősénél vendégeskedtünk, szigorúan a kertben élvezve a napsütést. Megvártuk, amíg a gyerekek az éppen újraindult úszásoktatásról hazatértek, majd visszasétáltunk a belvárosba ahol a reggel óta megnyílt piaci standok körül sokkal nagyobb nyüzsgés volt. Vettünk egy-egy burritot és a parkban leheveredve elfogyaszottuk. Hogy lefojtsuk az ebédet, a várostól délre lévő Lacockban ültünk be egy kocsma kerthelyiségébe legurítani pár sört. Hihetetlen érzés volt több, mint egy év után kocsmába menni, mi több, használni egy közös WC-t. Hiába, átértékel az ember néhány dolgot.

Ha már ennyit utaztunk, párom igyekezett minél többet kihozni a hétvégéből, ezért késő délutánra volt még egy programunk. Átkocsikáztunk a közeli Bath városkába, ahol én már párszor megfordultam munkával kapcsolatban, de soha nem volt időm városnézésre. Most két bristoli ismerősünk is csatlakozott, így ők rohantak körbe velünk. A város az ókori római fürdőházáról híres, ami a rómaiak eltűnése után a fürdés iránti érdeklődés hiányában múzeumként maradt fent. A fürdő mellett áll a Bathi Apátság, melynek épülete kitűnő példája az angol gótikus építészetnek. Az Apátságot csak egy szépen gondozott park választja el az Avon folyótól, mely itt is keresztül kanyarog a városon.

20210417_164813.jpg

20210417_173909.jpg

A folyópartról visszakanyarodtunk a városba és a Royal Crescent Hotel hatalmas, félköríves épületénél és az előtte fekvő parknál fejeztük be a városnézést. A park mondhatni tele volt, legalábbis Covid mértékkel nézve, emberek százai élvezték a napsütést és a kilátást a lejtős domboldalon. Mi lassan visszasétáltunk a kocsinkhoz ahol búcsút vettünk ismerőseinktől majd hazakocsikáztunk.

20210417_181757.jpg

20210418_122750.jpg

Másnap reggel elhagytuk a szállásunkat, de egy kis kitérővel indultunk haza. Párom a Newburytől délre lévő Beacon Hill kilátót szerette volna megnézni. Hogy miért, az igazából máig rejtély előttem, ez tulajdonképpen egy domb, amire felmászva meg lehet nézni a környező síkságot. A helytől északra található a Highmere Castle, ami a Downton Abbey kosztümös sorozat színhelye. Sajnos aznap éppen magánrendezvény volt, így még az épület közelébe sem jutottunk el. Így felmásztunk, leereszkedtünk és végre elindulhattunk haza.

Persze útközben egy másik régen nem tapasztalt élményt is kipróbáltunk: beültünk egy pub kerthelyiségébe és megebédeltünk, méghozzá jóangol módra: én egy hamburgert, párom pedig fish & chipset rendelt. Hihetetlne, hogy ezek a nemrég még alapnak tűnő dolgok most micsoda élménynek számítanak.

20210418_140742.jpg

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.