Már egy órája ülök itt és azon gondolkodok, mégis hogyan lehet évadzárót írni egy olyan évadhoz ami gyakorlatilag el sem kezdődött?! A maga módján ez az év is egy "élmény" volt, de senki sem erre fizetett be. Tavaly az volt a kérdés hányféle repülőgépet próbálunk ki, idén az, hogy ülünk-e egyáltalán repülőre. Tavaly számos hotelt látogattunk szerte a világban, most az a kérdés, nyitva vannak-e egyáltalán.

Bár már januárban sejteni lehetett, hogy a frissen kitört koronavírus járvány hatással lesz az egész világra, azt talán senki nem gondolta, hogy olyan gyomrost kap a világ, hogy decemberben is csak ül mindenki és néz, hogy ez meg mi volt. Az egész év úgy szaladt el, hogy igazán fel sem fogtuk, a napok helyett a hónapokat számoltuk: a monoton távmunka és bezártság el tudja venni az ember időérzékét. Itt Angliában ráadásul nem volt visszatérés az irodába, mire a cégek elgondolkodhattak volna rajta, jött az őszi szigorítás. A hullámok között sem volt mély völgy, bebizonyosodott az eddig sejtett igazság, hogy az udvarias kérésekre és az egyének belátására nem igazán lehet hatékony védekezést építeni.

Nem mondhatom, hogy a vírus keresztülhúzta minden utazási tervünket, mert általában nincs előre összerakott menetrendünk az évre, de még így is volt pár körvonalazódott út, melyek mentek a kukába. Tervezgetni pedig maximum azt tudtuk, mikor érdemes a boltba menni, hogy kevesebbet kelljen sorban állni. Viszont teljesült az álmom: az új, flexibilis feltételek mellett párom úgy tud újabb és újabb repülőjegyeket venni, hogy nem kerül pénzbe. A kuponokért jegyet vesz, aztán mikor törlik a járatokat megint kuponokra váltják. Előbb-utóbb lesz az új kriptovaluta.

Gyakorlatilag két út volt tavasszal, melyet meg tudtunk ejteni, aztán utánunk a vízözön. A kaliforniai út előtt már nézegettük a járványügyi adatokat és tipródtunk, mi legyen. Végül mentünk (párom majdnem nem az útlevél mizéria miatt) és nem bántuk meg, két okból sem: egyrészt akkor még valóban nem volt jávány, másrészt az azóta történteket nézve egy ideig nem is kívánkozok vissza. Hihetetlen, hogy az év elején még a Rodeo Driveon sétáltunk, filmforgatásba futottunk, kabrióztunk a Golden Gate hídon, Alcatrazt látogattunk meg jókat ettünk-ittunk, azóta pedig milyen drasztikusan megváltozott a helyzet. Arról nem is beszélve, hogy a nem túl pozitív visszaúton szereplő British Airways B747 gép roncstelepre került. Ez utóbbitól ledobja az agyam az ékszíjat!

Az ezt követő bukaresti útnál is rezgett a léc, akkor már tombolt Olaszországban a járvány, távozásunk utáni napokban pedig indultak haza a román vendégmunkások, hurcolva magukkal a vírust. Az utolsó vendégek között voltunk, akik használták a Therme Bucuresti trópusi élményfürdőt, mert a hétvégét követő szerdán az is bezárt, illetve még gyorsan bejártuk a román parlament épületét. Mondjuk ez utóbbi a bődületes méreteivel és tágas termeivel szerintem teljesen Covid kompatibilis.

A nyár beköszöntével újraindult takaréklángon a légiközlekedés, de az angol és magyar utazási korlátozások felváltva történő húzd meg, ereszd meg játéka nem segített. A folyamatos járattörlések miatt még az egy szem magyarországi látogatásunk is elég kalandosra sikerült, a London-Budapest irányt háromszor törölték és foglalták át, a visszafelé utat pedig akkor törölték, míg a repülőn ültünk, így a csomag szalag mellett ért a hír, hogy nincs visszafelé járatunk.

Így maradtak a belföldi kirándulások és repülő helyett az autóé lett a főszerep. Még ezek a fél-, egynapos kirándulások is a szürke zónába estek, mert maximum egy óra kinntartózkodás volt engedélyezve. Legalább bejártuk Kent megye minden említésre való fűcsomóját és kihasználtuk a kocsi kabrió funkcióját. Voltunk víztározót nézni, jetit lestünk a helyi Himaláján, sőt még a tengerpartra is lejutottunk.

Aztán az ősz és a napokig tartó csendes esők beköszöntével maradt az ablakból nézelődés, most meg itt a Karácsony és a pislogás kifelé a fejből. Hogy hova lett október-november, azt ne kérdezze senki. Hogy mit hoz a jövő év? Nagyjából ugyanazt, mint az idei: korlátozott mozgástér, kiszámíthatatlan intézkedések és lezárások, mindezt egy egyre látványosabb, világraszóló gazdasági válság árnyékában. Azért BÚÉK.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.