Rövid időn belül másodszor is Budapestre látogattunk, mert összegyűlt egy-két elintéznivaló, meg az útlevelem hong kongi problémájának is utána szerettem volna járni. Nem terhelek senkit sem az érdektelen család és ismerős látogatással, de az ügyintézés nem volt egyszerű. Elöljáróban annyit, hogy egy nap háromszor voltam kormányirodában.

Az indulás a már szokásos módon történt, kora délután kirobogtunk a Heathrow T3-ra, hogy a gép indulása előtt legyen időnk a múltkor kimaradt várókat is kipróbálni. Most azonban a múltkori hazalátogatással ellentétben meggyőződtünk róla, hogy fogyaszthatunk alkoholt, nem vár ránk bérelt autó.

A Biritsh Airways loungeba kis sorbanállás után jutottunk be, hogy azzal a lendülettel forduljunk is ki, annyira tele volt. Azt még megállapítottuk, hogy a belső dizájn és étel-ital választék szakasztott mása az ötös terminálon lévő másik két várónak, szóval semmit nem veszítünk. Nem igazán értettem, miért jó az angoloknak a zsúfolt BA váróban nyomorogni, mikor azok, akiknek Oneworld sapphire vagy magasabb szintje van, bármelyik Oneworld váróba bemehetnek.

Így gyorsan át is sétáltunk az American Airlines loungeba, ami maga volt a nyugalom. A váró elég nagy alapterületű, ráadásul több részre van osztva. A bejárathoz legközelebbi részen található a büfé, ahol sajnálatomra nem volt sem hamburger, sem hot-dog, pedig bírtam volna, ha hozzák a sztereotípiákat. Kicsivel hátrébb van egy elkerített és sötétített rész az aludni vágyóknak, majd leghátul egy újabb foteles terem következik.

Itt nagy örömömre egy édesség pulton hatalmas befőttes üvegekben gumicukor, rágó, nyalóka volt kirakva, ráadásul papír zacskóval, ami nyílt üzenete annak, hogy elvitelre is lehet lapátolni! Meg is tettem, így volt mit nassolni a gépen hazafelé. Meg otthon, érkezés után. Meg másnap reggel... Nem tehetek róla, ekkora volt a zacskó! A váró annak ellenére sem volt zsúfolt és zajos, hogy legalább két American Airlines gép is indulóban volt, így azok utasai is gyülekeztek.

Miután vacsoráztunk egyet, nem bírtunk magunkkal és tovább álltunk a Qantas loungeba, hogy ismét a gin bárban telepedjünk le.

Itt már csak az italoké volt a szerep, a büfét kihagytuk. Ismét csak pozitívumot tudok mondani a választékról és a személyzetről. A bárpincér először a saját receptje alapján kevert nekünk gin-tonicot, majd feltett szándéka volt, hogy végigkóstoltatja velünk a teljes választékot. Ezt kedvesen elhárítottuk, mert akkor a bárszékről sem tudtunk volna leszállni, nemhogy repülőre ülni. Sajnos a magyar hölgy ezúttal nem dolgozott, így vele nem találkoztunk. Sebaj, majd legközelebb.

A repülőút gyorsan és gond nélkül telt a British Airways A320 fedélzetén, nem is értem, miért nem látogatunk haza gyakrabban. Talán azért, mert a repülőtérre és onnan haza utazással két és fél óra helyett hat óra az utazási idő.

Az útlevelem ügyintézését már a Liszt Ferenc repülőtéren megkezdtem, mert azt nyújtottam át és megkértem a vámost, - bár pontosan tudtam, hogy hülyének fog nézni - hogy legyen oly' kedves és nézze már meg, hogy a lejárati dátum stimmel-e. Pontosan azt történt, amire gondoltam: hátrahőkölt és hülyének nézett, majd közölte, hogy természetesen egyezik. Még mentegetőzve gyorsan elmondtam neki, hogy ezt nem én találtam ki, hanem a kínai határőr, de aztán gyorsan továbbhaladtam, mielőtt még ők is találtak volna valami problémát.

Másnap reggel útlevél csere címszó alatt befáradtam a legközelebbi kormányablakba és megkértem az ügyintézőt, - bár pontosan tudtam, hogy hülyének fog nézni - hogy legyen oly' kedves és nézze már meg, hogy a lejárati dátum stimmel-e. Pontosan az történt, amire gondoltam: hátrahőkölt és hülyének nézett, majd alapos adategyeztetés után közölte, hogy természetesen egyezik. A különbség csak annyi volt a repülőtérhez képest, hogy itt még két másik ügyintéző és néhány ügyfél is áthajolt a szomszéd asztaloktól hülyének nézni, mert ilyet még nem hallottak. Kis tanácstalanság után annyit tudtak javasolni, hogy újabb időpontfoglalás után talán a Visegrádi utcai központban tudják mélyebbre ható vizsgálatnak alávetni az útlevelet, de erre nekem sem volt időm nem volt a rövid budapesti tartózkodás alatt, sem kedvem nem volt újabb helyen hülyének nézetni magam. Mivel bizonyíték hiányában ki kellett volna fizetnem az új útlevél árát, egyelőre erről letettem, majd a tényleges Brexit után lehet jobban rá leszek szorulva egy működő magyar útlevélre.

Viszont közben észrevettem, hogy lejárt a lakcímkártyán az ideiglenes lakcímem, azt is el kellene intézni. Persze azt abban a kormányablakban nem lehetett intézni, így át kellett fáradni egy másikba. Ott negyed órás várakozás után egy formanyomtatvánnyal gazdagabban távoztam, amit alá kellett íratnom párommal is, majd vissza a kormányablakba. Ezután egy órát várakoztam, mire sorra kerültem és egy új példányt lamináljanak Európa legviccesebb kártyájából. Ezt onnan tudom, hogy eddig akárhány külföldi ismerősünknek mutattuk, vagy nevettek, vagy azt hitték ez átverés. Egy nap három látogatás a kormányablakba több, mint kellemes, szóval estére elég agymosott állapotba kerültem.

Kép forrása: Wikimedia Commons

Ezt leszámítva a látogatás kellemesen telt. Visszafelé izgultunk, mert a LOT Budapest - London City Airport járatát választottuk. Mivel a LOT nem Oneworld tag, így lemondtunk a lounge használatról és az elsőbbségi beszállásról, cserébe viszont nem Airbus A320 géppel repültünk és a hozzánk sokkal közelebbi repülőtérre érkeztünk. A lounge kihagyása nem nagy veszteség Budapesten, egy kis sorban állás meg nem a világ vége, így tiszta haszon az egész. Arról nem is beszélve, hogy a LOT a mai napig ad ingyen csokit és szénsavas vagy mentes ásványvizet a fedélzeten.

A gépen 2-2 szék van egy sorban elhelyezve, a business classon pedig ebből is szabadon hagynak egyet-egyet.  A felső tárolók kicsik, a bőrönd csak oldalra fordítva fér el és kabát sem fér a tetejére. Viszont a székek alatt sokkal több hely van a kis táskáknak, érdemes erre előre gondolni, ha valaki ezzel a járattal utazik.

Az érkezés keleti irányból történt a City Airporton, így Londonból nem sokat láttunk. De így is érdekes volt a nemrég épült magas lakóházak közelében ereszkedni a repülőtérre. Mivel a futópálya meglehetősen rövid (a hossza 1508m, ami gyakorlatilag a fele a 3010m hosszú budapesti rövidebb, 13R-31L "egyes" pályának!), így a megállás mindig sportos, az Airbus A319-nél nagyobb gépek pedig nem is tudják igénybe venni. További érdekesség, hogy itt a gépek nem orral állnak be az épülethez, hanem körbe fordulnak, így induláskor sem kell kitolni őket a gurulóútra. Csáp nincs, az utasok gyalog jutnak be az épületbe és a kis előtér miatt szokatlanul közelről lehet szemlélni a gépeket és a földi személyzet munkáját.

Elmondhatatlan, mekkora különbség a Heathrow vagy Gatwick repülőtérhez képest, hogy a gépet elhagyva 7 (hetes) perc múlva átestünk az útlevél ellenőrzésen, majd újabb fél óra múlva otthon voltunk. Máskor ez másfél-két óra utazást jelent. Sajnos a British Airways nem repül City Airportra Budapestről, pedig vevők lennénk rá.

< Előző utazás          Következő utazás >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kérlek látogasd meg a Patreon oldalamat, ahol az utazások támogatásáért cserébe exkluzív tartalmakhoz is hozzáférést biztosítok. Kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.