Aki már lépett utasszállító repülőgép fedélzetére, bizonyára kukkantott már be az ajtóban álló légiutas kísérő válla fölött a nyitott pilótafülkébe. A sok kapcsoló, nyomógomb és kijelző  impozáns látványt nyújt és sokan irigykednek picit a pilótákra, akik értenek is hozzá. Sokak álma, hogy közelebbről szemügyre vegyék a műszereket, de erre sajnos 2001. szeptember 11. óta nincs nagyon lehetőség. Legalábbis repülés közben...
(kép forrása: gizmodo.com)

... a földön azonban más a helyzet. Ha az embernek szerencséje van, pár percre beléphet eme szentélybe és még nagyobb szerencse esetén helyet is foglalhat valamelyik székben. Évek óta repülök rendszeresen, de sokáig eszembe sem jutott, hogy vegyem a bátorságot és megkérdezzem, van-e lehetőség bekukkantani.

Aztán jópár évvel ezelőtt Malaga repülőterén láttam, amint az előttem sorban álló gyereket behívja a kapitány a fülkébe, és akkor döntöttem el, legközelebb annak ellenére szerencsét próbálok, hogy nehéz lesz nyolcévesnek álcázni magam. A sors úgy hozta, hogy a következő út Dubajba és Dohába vezetett, az Emirates Airbus A380 gépén Londonból. Szerencsére a first és business kabin a gép felső fedélzetén volt és a legelső turista kabinba sikerült helyet foglalni, így a pilótafülke mögötti ajtónál szállhattunk be. Ekkor összeszedtem minden bátorságom és az ajtóban álló légiutaskísérőnek makogtam el vágyamat, aki továbbterelt a cabin manager felé. Neki is elmondtam, mit szeretnék, mire azt mondta várjak és bement a fülkébe. Idegesen vártam a fülkéhez vezető lépcső előtt, miközben a földi kiszolgálók és a karbantartók járkáltak ki-be. (mivel a gép két emeletes, a pilótafülke egy kicsit magasabban helyezkedik el, mint az alsó szint) Én azt sem tudtam, egy arab gép fedélzetén mihez/kihez kell imádkozni, hogy ez összejöjjön.

Mikor visszatért a hölgy, közölte, hogy mehetek, de ugye a légitársaság szabályzata szerint 25 USD lesz az ára. Én csak hápogni tudtam, annyira meglepett a dolog. De aztán elnevette magát és közölte, csak vicc volt, mehetek. Kösz szépen kisanyám, jó vicceid vannak. A fülkébe már megkönnyebbülten léptem be. A kapitány szó nélkül felállt a székéből és beültetett engem pár fotó erejéig, majd a jump seatre ültettek és beszélgetni kezdtünk. Mivel elmondtam, hogy szoktam online szimulátorral A320 gépen repkedni, kicsit belementünk a részletekbe, megmutatták a repülési tervet és a különböző beállításokat, sőt odáig jutottunk, hogy végignyomogathattam a számítógép menüjét és megnézhettem az egyes rendszerek állapotát.

Hogy milyen élmény volt? Nos, ha akkor valaki azt mondta volna, hogy az egész út le van fújva és lehet hazamenni, azt sem bántam volna. Sz@rtam én akkor Dubajra, meg Dohára, hiszen nemcsak a fülkébe jutottam be, de a gombokat is nyomogathattam a világ legnagyobb utasszállító gépén, mekkora királyság már!!

Ahogy mondani szokták, a többi már történelem. Azóta volt szerencsém az Airbus A319, A320, A321, A330, A340, A380, a Boeing 737, 777, 787 és az Embraer 170 és 190 fülkéjéhez az Emirates, Alitalia, British Airways, Norwegian, SAS, Latam, American és LOT színekben. Hogy mi a titok?

Kérni kell.

Tapasztalataim alapján azt tudom mondani, hogy a pilóták többsége büszke arra amit csinál és szívesen mutatja meg a berendezéseket, főleg, ha gyerekek kérik vagy olyan felnőttek, akik a "Jé, mennyi gomb" csodálkozáson túl értelmes kérdéseket is fel tudnak tenni. Persze odáig el is kell jutni, a belépéshez ugyanis pár apróságnak teljesülnie kell:

1. A légitársaság: A legtöbb légitársaság szabályzata kitér arra, hogy a fülke látogatható-e felszállás előtt és/vagy leszállás után. Ennek megszegése a pilóták felfüggesztését, fegyelmi eljárást és kirúgást vonhat maga után. A Qatar Airways például azt sem engedi, hogy a folyosóról fényképezzék a fülkét. Tudom, mert megpróbáltam, a cabin manager a gép második ajtajától rohant a fülkéig.
2. Utaskabin: Szélestörzsű gépek esetén a first és business utasok külön ajtón szállnak be, jellemzően a pilótafülke mögötti kabinba. Ha nem azon az utasosztályon utazunk, ami a pilótafülke mögött található, akkor nehéz dolgunk lesz, hiszen már oda sem léphetünk be, erre pedig a legtöbb légitársaság odafigyel.
3. A kapitány: A gépen a kapitány a parancsnok, ő dönti el ki, mit csinálhat. Ha elfoglaltak, fáradtak, vagy csak simán nincs kedvük, akkor "nem" lesz a válasz. Ha valóban csak elfoglaltak, akkor alternatívaként fel szokták ajánlani a leszállás utáni látogatást, persze ez már fele annyira érdekes, hiszen addigra a berendezések többsége már le van kapcsolva.

Tegyük fel, hogy az összes fent említett feltétel teljesül, a kérdés még mindig az, hogyan lehet bejutni? Nos, biztos recept nincs, de íme néhány tanács:

1. Udvariasság mindenek előtt. Ez a lehetőség nem jár, nincs jogunk hozzá, így csak a személyzet jóindulatában bízhatunk. Udvariasan kérdezzünk és ha elutasító a válasz, akkor se mutassunk csalódottságot, talán majd legközelebb.
2. Jó időben jó helyen kell lenni. Rövidtávú járatokon, főleg fapados járatok esetén kisebb az esélyünk, mert a gép fordulóideje igen rövid és a személyzetnek számtalan feladatot kell elvégeznie. A fülke látogatásra maximum annyi időnk van, amíg a beszállítás tart, ezért ha sorok szerint szólítják az utasokat, már a kapunál kérdezzük meg a földi személyzetet, hogy előre engednének-e, mert ezt és ezt szeretnénk. Ha business vagy első osztályon utazunk vagy kiemelt státuszú utasok vagyunk, nyert ügyünk van, az elsők között szállhatunk be.
3. Ne próbáljunk a fülkébe lépni vagy a pilótákkal kapcsolatba lépni, ez csak idegessé tesz mindenkit és elvághatjuk magunkat a személyzetnél. A beszállásnál mindig áll egy vagy két légiutas kísérő az ajtónál, forduljunk hozzájuk. Ezek a kritikus másodpercek, itt kell úgymond eladni magunkat. Itt kegyes hazugságok is megengedettek:
   1. ha van kisgyerek kéznél (a legjobb, ha az a miénk) toljuk előre és fogjuk rá, hogy ő szeretne naggggyon bemenni. Kamaszok és csecsemők nem jók erre. A legjobb előre tréningezni a csemetét, hogy kicsit tényleg be akarjon menni, de vigyázzunk, hogy ne toljuk túl, mert elutasítás esetén senkinek nem hiányzik egy csalódott, bömbölő gyerek.
   2. Az én titkos fegyverem amit megemlítek az az, hogy online repülőszimulátorral szoktam repülni. Ha a légiutas-kísérő továbbadja ezt az infót, tudni fogják odabent, hogy egy valamennyire képben lévő ember fog felbukkanni.

Nos, nagyjából ennyi, ezen túl tényleg csak a szerencse segít. Végezetül annyit, hogy ha bejutottunk, viselkedjünk úgy, hogy ne bánják meg ezt a gesztust és legközelebb is beengedjék az érdeklődő embert.

< Előző utazás          Következő utazás >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.