A larnakai napok után a sziget nyugati felén lévő Paphosban folytattuk a nyaralást. A mozgalmasabb napok után a lazulásé volt a szerep. A sziget déli oldalán végighúzódó autópályán gyorsan el lehet jutni a sziget egyik végétől a másikig.

Kivéve, ha egy tízéves kölcsönautót tapos az ember. Ahogy mondják, nem terhelte nagy nyomás a szélvédőt, főleg az emelkedőkön. Az autópályán egyébként hivatalosan 100-al lehet menni, de minden helyi esküszik, hogy 119-ig jó vagy, mert 120 a mérési határ. 

A Limassol felé vezető főút a Kamares akvaduct mellett fut, így azt is megnéztük, a hőség miatt szigorúan a kocsiból. A várakozással ellentétben ez az ókori építményeknél valamivel fiatalabb, ugyanis 1747 és 1750 között épült, így nem éreztem akkora lelkiismeret furdalást, hogy nem süttettem agyon magam miatta a napon.

Limassol mellett elhaladva megállapítottuk, hogy a város rohamléptékben fejlődik, számos apartman és hotel torony épül a már meglévők mellett, a kérdés az, hogyan hat a jelenlegi piaci helyzet ezekre a beruházásokra.

A várost elhagyva letértünk az autópályáról, hogy megnézzük Kourion ókori városállam romjait a jelenleg brit fennhatóság alatt álló területen. A város több részéről maradtak fenn romok, mi csak a hegy tetején álló szabadtéri színház és a mellette egykor álló palota maradványait néztük meg. A 4 eurós belépőért cserébe a látogatóközpontnál lehet leparkolni és a nagy területen elszórt romokat körbejárni. A rekkenő nyári melegben ez nem túl vonzó időtöltés, ezért fogtuk rövidre a programot.

A kitérő után folytattuk utunkat és kora délután érkeztünk Paphosba. A hotel a város déli részén lévő tengerparti szállodasor egyik tagja, ahol a járvány előtt valószínűleg elég nyüzsgő élet volt. Most viszont a megcsappant turista létszám következtében számos hotel teljesen vagy részlegesen be volt zárva. Párom több akciót összevonva foglalt all inclusive ellátást, ami utólag rossz döntésnek bizonyult. Napi háromszori büfé étkezés és köztük nasi a medence parton elég veszélyes olyan gyenge jellemű embernek, mint én vagyok, ilyet nem szabad többet csinálni. Mivel bejelentkezés után már lekéstük az ebédet, ezért pár koktéllal és görög salátával vigasztalódtunk a medence parton. A büfé étkezés mellett a hotel ázsiai és görög a la carte étterme is nyitva volt, ezért esténként azokat is kipróbáltuk. A recepciónál felhívták a figyelmünket, hogy előre kell asztalt foglalni, hogy aztán majdnem egyedül üldögéljünk az étteremben. Talán foglalás nélkül hazament volna a szakács?

Az étkezések és koktélok között azért mozogtunk is egy kicsit, először a szállodától nem messze, a parton álló Szent Miklós katolikus templomot néztük meg. A tipikus görög kinézetű templom egy félsziget tövében áll, érdemes napnyugtakor elsétálni ide, mert a templom előtti kis térről az is megtekinthető. De ha nem innen, akkor a parton számos pontról látható a naplemente.

Bár a nyaralásnak ez a része a lazulásról szólt, azért beiktattunk egy kis városnézést is. A városhoz tartozó tengerpart közepén, egy félsziget déli tövében helyezkedik el a kis kikötő, ahol számos étterem és kávézó várja a sétálókat. A kikötő nyugati végét a paphosi erőd zárja le, melynek zömök, kocka épülete az eredetileg bizánci időkben épült erőd 1592-ben felújított változata. Az erődtől északra a sziklákon látható egy fiatal, képzeletbeli kislány, Sol Alter szobra, aki az alkotó szerint vágyakozva néz Aphrodité legendabeli születéshelye, Petra tou Romiou felé és olyan szeretne lenni, mint ő. Hát nem tudom, szerintem simán az erőd falát nézi olyan kihívó pózban, mely ihletként fog szolgálni kapatos angol turisták párosodást imitáló fényképeihez.

A félszigetet egy hatalmas régészeti lelőhely, a Kato Paphos Archeológiai Park foglalja el, melyet belépő ellenében lehet látogatni. Itt számos ókori görög és római, illetve középkori maradványt, és helyreállított épületet lehet bejárni. Többek között a bor és mámor ókori görög istenének, Dionüszosznak a római korból származó házát (aki akkoriban Bacchus néven futott). De láthatóak itt ókori görög temetkezési helyek, egy középkori erőd és egy modern világítótorony is. Északabbra egy másik archeológiai park, a Királyok sírja található, szóval nem kell félni, hogy látnivaló nélkül marad az ember. Már amennyiben bírja az ember a rekkenő hőségben a szikla platón való gyaloglást.

Mi nem bírtuk, ezért gyorsan a belváros felé vettük az irányt. Az apró óvárosban lévő piac, ahol a szokásos csecse-becséket, bőrdíszmű termékeket és ruhákat lehet venni, elég kihalt volt, mert a kevés turista is inkább fürdött, mintsem a városban kóválygott volna. Talán esténként nagyobb az élet, de mi azt kihagytuk. A fish marketnek nem kell bedőlni, a valóságban egy darab hal bolt van ott, de azt meg tudom erősíteni, hogy van olyan erős halszag, mint egy egész piacon.

A városnézés után visszamenekültünk a medence partra és inkább a napernyő alatt élveztük a napsütést néhány koktél társaságában a hátralevő két napban. Utolsó előtti nap elvégeztettük a kötelező PCR tesztet, aminek az eredménye időben meg is érkezett.

Utolsó nap beröffentettük a kocsit és visszacsattogtunk Larnakába. A kocsit a repülőtéren adtuk vissza, így nem kellett taxiznunk. A negatív PCR teszt és a kitöltött passenger locator form meglétét a check-in pultnál ellenőrizték, anélkül fel sem lehetett szállni a gépre. Mivel nem ebédeltünk és a repülőtéri Oneworld váró is zárva volt, ezért a repülőgépen kapott eszem-iszomra számítottunk. Kár volt, mert a feltálalt cottage pie kinézetre a világ legnyomorultabbja volt. Landolás után  öt nap karantén és újabb két teszt várt ránk, csak akkor ért véget a nyaralás.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.