Nyaralt már valaki repülőtéren? Nem??? Pedig nagyon praktikus: az ember átéli az utazás izgalmát és a repülőtér forgatagát anélkül, hogy azt követné a fárasztó és sokszor unalmas repülés. Most elmondom, hogyan lehet ilyenben része az embernek - igaz, akaratán kívül.

Az egyetlen probléma, hogy ezt nem igazán lehet előre tervezni. Mi is abban a hitben voltunk, hogy a hétvégét Nürnbergben fogjuk tölteni, ebben a szellemben mentünk ki a Heathrow hármas termináljára péntek kora délután. Bár nem volt feladandó bőröndünk, a check-in pultnál leellenőriztük, hogy minden rendben van-e, mert manapság a sok maszk, karantén, oltás stb. szabályok között sosem lehet biztos az ember. Minden rendben volt, így némi sorbanállás után a biztonsági ellenőrzésnél már bent is voltunk a terminálon.

Először a Cathay Pacific váróját céloztuk meg, mert már korgott a gyomrom az elmaradt ebéd miatt és ha már utazni nem tudunk a Távol-Keletre egyelőre, legalább az ízeket élvezzük, márpedig azt jól csinálják a Cathaynél. Ebéd után a váró üvegfalánál terveztünk "láblógatni" egy kicsit, mielőtt átmentünk volna a Qantas váróba a gin bár kínálatát élvezni.

Ekkor jött egy e-mail a British Airwaystől, hogy a nürnbergi járatunk bla-bla-bla. A BA folyamatosan bombázza az embert utazás előtt a fedélzeten való maszkviselésről, a Covid oltás/teszt szabályokról, autóbérlésről, stb., így boszankodva nyitottam meg, hogy mégis mit akarhatnak még két órával indulás előtt. Aztán megláttam, hogy a visszafelé járatunkról van szó, méghozzá törölték és átraktak minket egy másik gépre.

Kicsit értetlenül pislogtam, hogy a 20 perccel későbbi indulás mióta számít törlésnek és újrafoglalásnak, aztán leesett, hogy vasárnap helyett a hétfői gépre raktak át, azaz 24 óra és 20 percről van szó! Arról nem is beszélve, hogy ugyanazzal a húzással businessről átraktak turista osztályra. Hogy erre mi szükség volt, utólag nem is értettük, mert az ülésfoglaltsági adatok szerint a hétfői gépen a business class félig üres volt.

Ennyit a kényelmes várakozásról, gin bár helyett irány az ügyfélszolgálat. Ott közölték, hogy nem tudnak mit csinálni, most péntek van, szombaton nincs járat, a vasárnapi lett törölve, tehát marad a hétfői. Alternatív javaslatként felmerült egy Nürnberg-Amszterdam-London útvonal Lufthansával, de ez vasárnap reggel tíztól este nyolcig tartott volna, így elvetettük. Mivel nem akartunk plusz szabadnapot kivenni, ezért elálltunk az utazástól és úgy döntöttünk, maradunk.

Na de olyan nincs, hogy egy ilyen apróság miatt ne menjünk be a Qantas váróba! Párom eleve azért választotta Nürnberget, mert oda a hármas terminálról indul a gép, mondhatni, a terminál és a várók fontosabbak voltak, mint a célállomás. Páromnak vannak ilyen agymenései, nem érdemes ezen fennakadni. Ezért azt csináltuk, hogy gyorsan bementünk a még érvényes boarding passunkkal a váróba, majd bent töröltük a járatot. Ezután a legnagyobb nyugalommal élveztük a várót, hiszen ha nem utazik az ember, ugye nincs miért aggódni. Ráadásul a délben induló melbourni és az esti sydney-i járat között szinte senki nem volt rajtunk kívül.

Először a földszinti bárban kértünk egy-egy gin-tonicot, közben pedig kifaggattuk az új mixer lányt, mik változtak az elmúlt két évben. A beszámolója alapján a társulat nagy része ugyanaz, de sajnos úgy tűnik, a magyar felszolgáló, Johanna egy repülőtér közeli szállodában dolgozik éppen és nem fog visszatérni a váróba. Innen is üdvözöljük!

Miután kellemesen ellazultunk, felmentünk az emeletre, ahol a büfében báránypöri volt kuszkusszal és legnagyobb örömünkre ausztrál Lamington sütemény, ami ugyanaz, mint a mi kókuszkockánk. Miután megvacsoráztunk, úgy döntöttünk, ideje hazaindulni, amivel kapcsolatban már csak egy probléma maradt: mégis hogy lehet elhagyni az indulási oldalt, ha azt nem repülőn teszi az ember?

Hiába jártunk már megszámlálhatatlan alkalommal itt, még sosem fordult elő, hogy ne repülővel hagytuk volna el a terminál indulási oldalát. Így végül visszasomfordáltam a British Airways váró recepcióján megkérdezni. Végül egy folyosón keresztül, a terminál belsejében eldugott légitársasági ügyfélszolgálatokon keresztül, egy emeletet fellépcsőzve, az átszálló utasok biztonsági átvilágítása mellett elhaladva, egy zsilipes ajtón az érkezési oldalra jutottunk.

Itt már azon nevettünk, hogy ilyen gyorsan még soha nem jutottunk egyik végétől a másikig a nyaralásnak, mennyivel jobb így, hogy még előttünk a hétvége és nem vasárnap este van! Ezután átestünk az útlevél ellenőrzésen, amivel le is zárult a kis mikronyaralásunk és anélkül léptünk be az országba, hogy igazából kiléptünk volna.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.