Rotterdam és Antwerpen

20221105_084856.jpg

A kismillió repülésünk során valahogy sosem indultunk a London City Airportról, oda mindig csak érkeztünk. Mondjuk azok némelyike emlékezetesre sikerült a megszokotthoz képest meredekebb siklópálya és a londoni időjárás okozta oldalszél miatt. Párom ezért nem habozott, mikor lehetősége nyílt egy induló járatra lecsapni, a célállomás szinte lényegtelen volt.

Péntek este zsúfolásig megtelt a kis repülőtér, amelynek pirinyó alapterületen kell helyet biztosítania minden funkciónak. A repülőtér épülete kicsi, így nem kell sokat gyalogolni, cserébe a gépek olyan közel fordulnak az épület előtti 45 fokos állóhelyekre, hogy olyan érzése van az embernek, mindjárt bejön a gép farka az ablakon. A maximum 98 utas beszállása egész gyorsan menne a kis Embraer 190 gépbe, ha nem lenne mindig gond a csomagokkal. A felső tárolóba ugyanis csak oldalra fordítva lehet berakni a bőröndöket, ezért hamar elfogy a hely. Mivel Rotterdamba az egész út negyven perces, a szék kiosztás pedig ugyanaz, úgy ítéltük meg, hogy a business felár egyáltalán nem éri meg. Ezt nem is bántuk meg, ugyanis a BA City Flyer (azaz a City Airportról üzemelő) járatokon még van étkeztetés. Hosszabb utakon rendes étel jár, ezen a rövid járaton csak chips, viszont üdítő mellett alkohol, méghozzá akár tömény is kérhető. Így aztán elégedetten érkeztünk Rotterdamba.

20221104_184712.jpg

20221104_194719.jpg

Rotterdam repülőterén este már nincs forgalom (konkrétan az este hét órai londoni járat az utolsó induló gép), így a távoli álláson parkoló géptől tíz perc alatt jutottunk ki. A 33 számú busz visz a városba, az irányt nem nagyon lehet eltéveszteni, mert az egyik a metróhoz visz amivel be lehet jutni a városba, a másik pedig egyenesen a belvárosba. Nürnberghez hasonlóan itt is korán zárnak az éttermek, így este csak egy gyorsétteremben tudtunk enni. Nem valami elegáns, dehát ez van. Szokás szerint igyekeztünk a belvárosban keresni hotelt, hogy megkönnyítsük a városnézést, végül a pályaudvar és a városháza között találtunk hotelt jó áron.

Másnap faramuci módon nem városnézéssel töltöttük az időt, hanem kora reggel vonatra szálltunk és átutaztunk Antwerpenbe, ahol két ismerőssel találkoztunk és egész nap a várost jártuk. A vonatunk a Központi Pályaudvarra futott be, ami egy igen érdekes pályaudvar. Az eredeti vonatcsarnokot ugyanis a két szélén lévő 3-3 vágányt leszámítva megszüntették és több emelet mélységben kiásták. A vonatok így két újabb szintet használhatnak és elég kapacitás áll rendelkezésre az ingázó és a távolsági vonatok fogadására is.

Az állomás keleti oldalán terül el az állatkert, a nyugati oldalon pedig a belváros sétálóövezete kezdődik. A séta közben benéztünk az eredetileg színház- és rendezvényteremnek épült Stadsfeestzaal épületbe, ami ma egy elegáns bevásárlóközpont. A Jezusstraat utca végén találjuk a város első felhőkarcolóját, ami 1932-ben történt átadásakor 25 emeletével Európa legmagasabb épülete volt.

Innen két sarokra találjuk a város katedrálisát, mely ékes példája a vallási elképzelések és a világi költségvetés találkozásának. Az 1352-ben kezdődött és 1521-ben átadott épületet sosem fejezték be, ezért az egyik tornya a mai napig kicsit "fapados". A szomszédos Grote Markt téren, régi épületekkel körbevéve áll a hatalmas városháza. A tér közepén az 1887-ben átadott Brabo szobor áll, aki éppen a folyóba hajítja a legyőzött Druon Antigoon óriás kezét. A legenda szerint az óriás hosszú időn át terrorizálta a várost és a vámfizetést megtagadó hajóskapitányok kezét levágta, ezért miután Brabón legyőzte, ugyanúgy tett vele.

20221105_141259.jpgNyugat felé, a tértől két sarokra a folyó zárja az óvárost, a folyóparton áll az óvárost lezáró középkori erőd. Innen északra, az óváros területének többszörösén terül el a konténerkikötő. A két városrész találkozásánál épült a MAS múzeum, melynek szögletes, 60m magas hullámos üveg és vörös kővel burkolt épületének tetején lévő kilátóba ingyen fel lehet menni. A külső falakon a város jelképének számító kezek (óriás, Brabo, levág, stb.) borítják az épületet.

Természetesen nem maradt ki az eredeti gofri kipróbálása sem, amit a helyiek mindenféle feltét nélkül esznek. Helyi ismerősünk szerint már az étteremben felszolgált darabra tett jégkrém is túlzás a porcukor mellett. Nos, szerintem is elkorcsosult dolog például a kürtőskalácsba nutellát kenni vagy tölcsér alakúra készíteni és jégkrémet lapátolni bele, de azt kell mondjam, hogy a gofri esetén megértem a nemzetközi átalakulást. A tészta ugyanis a megszokottnál sokkal könnyedebb, cserébe viszont csaknem teljesen ízetlen volt, a porcukor és jégkrém nélkül lehet nem tudtam volna a csalódásomat elrejteni.

20221105_152529.jpg

Délután az óránként járó vonatok egyikével visszatértünk Rotterdamba, hogy a másnapot ott üssük el A rotterdami pályaudvar érdekes épülete egy intermodális csomópont, az épület egyik oldalán villamos, másik oldalán buszállomás van és két metróvonal is jár erre.

20221105_090820.jpg

Az állomástól pár sarokra található a Miniworld Rotterdam, ahol hatalmas terepasztalon futkároznak a modell vonatok. Bár a mérete és komplexitása is kisebb, mint a hamburgi Miniatur Wunderland, amit 2019-ben látogattunk meg, de egyáltalán nem okozott csalódást. Egy-két órát nyugodtan szánjunk rá a Rotterdamot és környékét bemutató terepasztalra.

Az állomás épületétől délre található széles, parkosított és helyenként tavakkal tűzdelt utcán érdemes tenni egy kis sétát, vagy villamosra pattanva utazni pár megállót, mert ez adja igazán vissza a holland kisvárosi hangulatot. Az egyik utcasarkon találjuk a hollandokban sok pajzán gondolatot ébresztő Mikulás szobrot, ami egy karácsonyfát tart a kezében. Igen, karácsonyfát és rossz aki rosszat gondol. Nos, elég sokan gondolhattak rosszat, mert több ideiglenes helyszín után kötött ki a jelenlegi helyén.

A Blaak metrómegállónál több érdekesség is akad. Az első a hatalmas Markthal Market, melynek íves épülete kétoldalt lakásoknak, középen pedig egy hatalmas piacnak ad helyet. Az épület belülről ugyanolyan érdekes, mint kívülről: az íves falak tíz emelet magasságban érnek össze, a lakásoknak a belső térre is nyílik ablaka, az épület fala pedig egy hatalmas festmény. A piacon mindenféle nemzet konyhája megtalálható: szusitól a kebabon és pizzán át a hamburgerig mineden (is) van. Mi a tipikus holland csemegének számító friet-t, azaz a vaskos, kölönféle szószokkal leöntött hasábburgonyát és stroopwafelt, azaz a karamellel összetapasztott édes ostyát ebédeltünk.

A tér túloldalán található a Cube Houses, azaz kockaházak nevű építészeti agymenés. Aki azt hiszi kockaházakért felesleges Rotterdamig utazni, annak szólok, hogy ezek az élükre állítva lettek egymáshoz tapasztva. Minden egyes kocka egy önálló, 100nm-es lakás, három szintre bontva. Kívűlről elég nehéz elképzelni, hogyan lehet ezekben lakásokat kialakítani, szerencsére nem is kell, mert 3 euróért az egyik megtekinthető belülről is, illetve párat ki is lehet Airbnb-n keresztül bérelni. Talán nem lövöm le a poént, ha azt mondom, nem véletlen, hogy nem így él az emberiség. Szinte sehol sincs függőleges fal és ablak, az összes beépített bútor egyedi méretű és alakú, a kocka alsó felén a kis padlóhoz hatalmas plafon tartozik, a felső rész viszont tetőtér de minden irányból ferde plafonnal. Bennem csak egy kérdés maradt a teljesen berendezett lakás bejárása után: az rendben, hogy érdekes kísérlet egy ilyen ház felépítése, de miért kellett 38-at építeni ebből???

20221106_090259.jpg

A Nieuwe Maas folyót keresztező Erasmus híd azért érdekes, mert a jelenleg tervezés alatt lévő budapesti Galvani-híd ennek a hídnak a mintájára épül majd. A híd túloldalán a város egykori dokknegyede terül el, melynek egy része még ma is működik, a felszámolt részeken irodák és lakások épültek. Sajnos az idő nem volt túl kegyes, egész nap esett az eső, ezért nem is sétáltunk a végtelenségig. Szerencsére a tömegközlekedés nagyon jó, szinte mindenhova megy villamos és négy metróvonal is van.

Mint mondtam, a repülőtér nem valami forgalmas, így indulás előtt nem kell órákkal hamarabb ott szobrozni. A biztonsági ellenőrzés után közvetlenül a nem túl nagy tranzit csarnokban találjuk magunkat, ahonnan a beszállókapuk is nyílnak, egyedül a nem-schengeni részhez kell még egy útlevél ellenőrzésen átesni. Mi a kis szabadidőt az összes légitársaság által használt egyetlen váróban töltöttük, ahol megvacsoráztunk mielőtt a villámgyors repülőút után landoltunk a City Airporton.

< Előző bejegyzés          Következő bejegyzés >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.