A vietnámi út után úgy dőltem hátra, hogy megvolt az idei utolsó út, most már nyugalom van. Persze csak addig, amíg párom ki nem találta, hogy karácsonyi vásározni azért még el lehetne menni valahova. Én erre a Winter Wonderlandet javasoltam a Hyde Parkban, mert ahhoz nem kell utaznunk, de le lettem szavazva. Végül beadtam a derekam, azzal a kikötéssel, hogy a lehetséges célállomások helyett menjünk Barcelonába, mert ottani ismerőseinket meg tudjuk szállni ismerőseinknél meg tudunk szállni.

Kár volt elkiabálni a rekorddöntést nyáron, mert így Spanyolország a döntetlen állásról az élre ugrott, maga mögé utasítva Németországot az idén legtöbbet látogatott ország versenyben. Csütörtök délután indultunk a hosszú hétvégi kirándulásra a British Airways géppel a Heathrow hármas termináljáról, így nem hagytuk ki a lounge túrát. Elsőként az American Airlines váróban feltankoltam cukorkákból és csipegettem a büféből, ami aznap némi meglepetésre lekörözte a Cathay Pacific váró ételkínálatát. Utoljára maradt a Qantas váró, ahol a kedvenc gin-tonicomból szopogattam el kettőt és végre kipróbálhattuk az ausztrál kollégáink által sokat emlegetett Lamington süteményt, ami egy az egyben a mi kókusz kockánk.

A gépbe beszállítás után a vezető légiutas kísérő odajött hozzánk és közölte, hogy van egy üzenete a számunkra, majd gratulált, hogy elértük a British Airways silver státuszt (melyet a vietnámi út pontjaival értünk el) és felajánlott egy pohár pezsgőt. Mögöttünk egy vidám társaság ült, akik hangos tapssal és gratulációval tették még feltűnőbbé az eseményt. Kedves figyelmesség, hogy a pontok összegyűjtése után az első repülőúton külön megköszönik a hűséget. Hiába, a BA minden alkalommal meg tud lepni, hol negatív, hol pozitív értelemben.

A barcelonai repülőtéren ismerőseink szedtek fel az indulási szint drop-off részén, ahol a spanyol sofőrök négy sávon mutatnak be teljes szervezetlenséget. Az egyik mérgesen mutogatott és kiabált egy másik sofőrrel, amiért az két parkolóhelyet foglalt el, majd leparkolt előttünk - két helyre! Az agyamat dobtam el.

Este szokás szerint a lakásukhoz közeli kedvenc tapas éttermünkben falatoztunk és megterveztük a másnapot. Mivel karácsonyi vásározás volt a cél, reggel a Sagrada Familia tövében kezdtünk, aminek a dél-nyugati oldalán levő parkban rendeztek be vásárt. Az árusok a kiállításokról ismerős könnyűszerkezetes alumínium standokon kínálták tipikus áruikat a karacsonyfától a díszeken át a betlehemes jelenetekig, spanyol piac lévén pedig nem hiányozhatott a spanyol sonkák, kolbászok és sajtok széles választéka. Mivel délelőtt voltunk ott, a tömeg is elviselhető volt, délután és este biztosan nagyságrendekkel többen tapossák egymást. Ezúttal is köszönöm vendéglátóinknak, hogy kedvünkért (és a blog kedvéért) hajlandóak voltak vásározni, mert alapesetben pont akkora ívben kerülik el őket, mint én.

Egy közeli, mexikói étteremben elköltött ebéd után a belváros felé indultunk és a Plaça de Catalunya tértől sétáltunk a barcelonai katedrálisig, ami előtt szintén karácsonyi vásárt rendeztek. Itt már nem volt hiány emberből, a több sorban felállított fabódék között alig lehetett elférni.

Innen a katedrális melletti sikátorokon keresztül a Városháza és a Katalán Parlament épülete előtti térhez osontunk, hogy megnézzük az ott felállított karácsonyi betlehemet. Ismerőseink elmondása alapján sokaknál kiverte a biztosítékot a kicsit liberális gondolkodású polgármester idei összeállítása, ugyanis a szokásos betlehemi jelenet helyett egy karácsonyi emlékekre és tárgyakra építő, használt bútorokból összeállított kompozíciót állítottak ki. Én ötletesnek találtam és tetszett, hogy nem a szokásos giccses kompozícióval tudták le a kötelező kört, de el tudom képzelni, hogy a mélyen vallásos és hagyománykövető idősebb generáció nem tudja feldolgozni, hogy Betlehem címszó alatt ezt kapták:

Másnap reggel Vic-be, egy középkori óvárossal és várral rendelkező faluba kocsikáztunk, aminek karácsonyi vására messze földön híres. Nem csalódtunk, valóban nem kispályás vásárt hoztak itt össze. Az óváros szűk utcái mellett az azt délről határoló folyó túlpartjára is jutottak standok.

Itt egymást érték a lacipecsenyék, ahol minden tipikus vásári ennivaló megtalálható volt. Nem apróztuk el a dolgot, nemes egyszerűséggel húst kértünk négy főre a legnagyobb sátornál. A pultos sem kérdezett semmit, megjelent két tányér púpozott válogatással. Volt benne kolbász, sült csirke, sertésborda, és marhahús is. Miután elpusztítottuk a közepes minőségű halmot, belevetettük magunkat a tömegbe. Átkeltünk a folyó feletti hídon és a túlparton egy fasorral díszített utcán folytattuk a vásár megtekintését, majd az óváros szíve felé kanyarodtunk. Nem csak a nagyobb tereken, hanem a szűkebb utcákon is állítottak fel bódékat, így az óváros kb. egynegyedét elfoglalta a vásár. Mi szépen lassan gyakorlatilag keresztül ettük magunkat rajta, néhány helyen megállva és mindenféle süteményt kipróbálva.

Azt kell mondjam, hogy az óváros karácsonyi vásár nélkül is hangulatos lehet és akkor talán nyugodtabban lehet nézelődni és bejárni az egészet a tömeg nélkül. Aki teheti, látogasson el ide, Barcelonából kocsival 1-1.5 óra, busszal 1 óra 40 perc az út.

Ezzel a három vásárral kimaxoltuk eziránti igényünket, így vasárnap már lazíthattunk. Ismerőseink több évnyi ígérgetés után elvittek minket plane spottingra, azaz a leszálló repülőket nézni. A repülőtértől délre néhány pad és egy spotterdomb is ki van alakítva a leszállófények körül, a repülőtér közvetlen szomszédságában. Úgy időzítettük a látogatásunkat, hogy a délben érkező Qatar Airways Airbus A350, de legfőképp az Emirates A380 gépét is lássuk landolni. Alulnézetből is brutális az előtte-utána leszálló A320 és B737 gépekhez képest a kétemeletes gép mérete.

A plane spotting után a tengerpart felé indultunk, mert a repülőtér és a part között a Llobregat folyó torkolatának természetvédelmi területe húzódik. Az egyik vízlevezető csatorna töltésén megtett másfél kilométeres séta után érkeztünk meg a partra, ahol egy fából épült madárlesről/kilátóról lehet nézelődni és megfigyelni a nádas élővilágát. Innen érdemes még egy kis időt rászánni a dologra és a parton dél felé sétálni egy kicsit, mert a közelben egy romos, tető nélküli téglaépület áll, mely a XIX. században itt állomásozó Carrabinerek, azaz csendőrök és parti őrök laktanyája volt. Kettős feldatot láttak el, a part védelme mellett a csempészést is igyekeztek megakadályozni.

Ettől még délebbre, szintén a parton áll az El Semáfor nevű épület romja, melynek feladata - mint neve is mutatja - a part mentén hajózók iránymutatása volt. Na, ez igazi Instagram kincsesbánya, nádas, romos-romantikus épület, tengerpart, szóval minden van itt, ami az Insta szelfikhez kell. Miután visszasétáltunk a kocsihoz, a közeli Castelldefels városban elköltött ebéd-vacsorával zártuk a hétvégét.

Másnap reggel vendéglátóink munkába indultak, mi pedig ki a repülőtérre. Az újonnan épült T1 terminálra (nem tudom, hogyan sikerült megcsinálniuk, hogy a régi terminál lett a kettes, az új pedig az egyes) busszal, vagy metróval lehet kijutni, a T2 terminálra metróval, busszal és vonattal. Az Uber tavasszal még működött Barcelonában, de a taxis lobbi nyomására kivonultak, így marad az utóbbi.

A repülőtéri busz és metró csak külön jeggyel vehető igénybe, a repülőtérre nem érvényes sem az egyszeri vonaljegy, sem a tízes gyűjtőjegy, de ha jól láttam a bérletekben benne van a két repülőtéri állomás is. Gyanítom, hogy az újonnan épült metróvonal csilliárdokba került, mert egyenes vonal helyett a repülőtér környékén irgalmatlan kitérőket tesz minden egyes tanya és falu felé.

A gyors biztonsági átvilágítás és útlevél ellenőrzés után kellemes meglepetés ért, mert tavaszi ittlétünk óta átalakították és kibővítették a British Airways által használt AENA Miró várót. Ráfért, mert a bútorok kicsit viseltesek voltak már.

Az új váró jóval nagyobb területen helyezkedik el, a dolgozni vágyók a váró közepén hatalmas íróasztalokat kaptak, létesült egy teljesen új kávézó rész is, a maradék területet pedig kanapék és fotelek foglalják el. A kilátás a tranzit váróra megmaradt, sőt tovább szélesedett. Az egyedüli negatívum az erősen korlátozott étel és ital választék. Kétféle felvágott és sajt, valamint zsemle volt kitéve reggelire és ebédre is, legalábbis délután kettőig nem cserélték le. Alkohol terén kétféle bor és prosecco, valamint kb. háromféle töményt kínáltak, de legalább márkásakat, a hamburgi váróval ellentétben. Először megörültem, hogy van gumicukor, de gyorsan kiderült, hogy fele annyi színezék és egy kicsivel több íz esetén még élvezhető is lenne. Ezért maradtam a sós mogyorónál és chipsnél a Martinim mellé a beszállításig.

 < Előző utazás          Következő utazás >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.