Rövid időn belül másodszor is Budapestre látogattunk, mert összegyűlt egy-két elintéznivaló, meg az útlevelem hong kongi problémájának is utána szerettem volna járni. Nem terhelek senkit sem az érdektelen család és ismerős látogatással, de az ügyintézés nem volt egyszerű. Elöljáróban annyit, hogy egy nap háromszor voltam kormányirodában.

Körülbelül hét éves lehettem, mikor szüleim úgy gondolták, hogy megismertetik velem a síelés örömeit. Mivel ők nem síeltek, ezért engem sem nagyon hozott lázba a dolog. De szófogadó kisgyerek voltam, így hagytam, hogy beöltöztessenek overállba, mint valami félresikerült űrhajóst. Az újonnan vásárolt síléccel és bottal megálltunk a Bükkben egy kis lejtő tetején és mondták, hogy csússzak. Hát csúsztam cirka tíz-húsz métert az aljáig, majd ott megálltam és kérdeztem, hogy: És most??? Közölték, hogy le lehet csatolni a leceket, felcipelni és megint csúszni. Na ekkor közöltem velük, hogy én inkább befejezném ezt a bohóckodást, mert nem ér annyit az egész. Úgyhogy síelős karrierem itt ért véget, a síléc talán még ma is ott porosodik valahol a garázsban.

Egy világ, ahol éjjel-nappal zajlik az élet: fel-alá robogó vonatok, korcsolyázó jegesmedve, strandoló pingvinek, a Mikulással motorozó rénszarvas és víz alatt legelő tehenek. És ha ez nem lenne elég, óramű pontossággal tör ki egy vulkán vagy száll le az űrsikló. Ezernyi aprólékosan kitervelt és megvalósított részlet, amitől tátva marad az ember szája: Hamburg egyik régi raktárépületében percenként áll fejre a miniatűr világ.

A napokban zajló Párizsi Airshow kisebb meglepetése volt, hogy a Wizzair mellett három másik légitársaságot is tulajdonló Indigo Partners 32 db vadonatúj Airbus A321XLR gépre, valamint 18 Airbus A320neo gép XLR-re történő átalakítására adott le megrendelést. Az új gépek közül 20 a Wizzair kötelékében fog üzembe állni, így sokan azt találgatják, mely városokba nyit majd új járatot a cég. Az igazi kérdés azonban nem az, hanem az, hogyan akar betörni a Wizzair a hosszútávú piacra?

A Paris Air Show 2019 keretében június 18-n az iparági megfigyelők által nemrégiben kritizált Skytrax (lásd keretes írást) közzétette az idei értékeléseit. Nagy meglepetés nem született, többnyire az előző évek nagyágyúi szerepeltek a rivaldafényben, de lássuk a részleteket.

Ennyi utazás után a nagyvilágban ideje volt már hazalátogatni Budapestre. De aki azt hiszi, hogy egy hétvégi családlátogatást nem tudunk megbonyolítani, az nagyon téved, nekünk úgy látszik mindig komplikált az elindulás. Alkoholba fojtott hangya és pityókás kezdés után hirtelen józanodás.

Sokat tipródtunk, hogyan jussunk vissza Krabira a repülőtér közelébe. Egy ideig a komp nézett ki nyerőnek, de hiába bizonygatta minden utazási ügynök, hogy megy hajó Krabira (és nem pedig Ao Nangra), egyik prospektusban sem volt feltüntetve. Bemondásra meg nem hiszek el semmit egy olyan országban, ahol akkor is igenlően bólogatnak, amikor nem is értik a kérdést. Aztán a buszon gondolkodtunk, de az négy órás zötykölődés lett volna, ki tudja milyen járművön. Végül extravagáns módját választottuk az utazásnak: béreltünk egy kocsit sofőrrel.

Patong szintén Phuket sziget nyugati oldalán, az eddig említett helyekhez képest azonban északabbra található. Itt egy kicsit tudathasadásos hotelben szálltunk meg: mivel épp átnevezés alatt állt, mi a Surf hotelbe jelentkeztünk be, de a Clover hotelből jelentkeztünk ki, az épület falán lévő feliratot is ottlétünk alatt cserélték ki. Az egyes tárgyak fele (törülköző, papucs, étlap, stb.) még a régi-, másik fele már az új névvel volt ellátva.

Mivel előző nap lefoglaltuk a kompot Phuket szigetre, amihez hoteltől hotelig tartó fuvar járt, ezért kora délután a szálloda recepcióján fel is vettek minket kocsival, majd miután begyűjtöttünk még pár embert, elvittek a komp kikötőig. A komp két óra alatt pöfögött át Phuket városába, ahol szállodák szerint furgonokba pakolták és leszállították az embereket. Látszott a szervezésen, hogy nem először csinálják. Tulajdonképpen rémisztő belegondolni, hogy minden egyes nap ennyi embert kell fuvarozni. Mi Kata Beachen egy "felnőtt" hotelben szálltunk meg, de nem kell semmi rosszra gondolni: azon kívül, hogy nem voltak gyerekek, semmiben sem különbözött más hotelektől.

A világ legnevesebb, független légitársaság- és repülőtér értékelő szervezete, a Skytrax értékelései és díjai fontos indikátorok a légitársaságok számára, hiszen azok az utasok százezreinek szavazatai alapján kerülnek megállapításra: a komplex pontozási rendszer külön értékeli a fedélzeti és földi szolgáltatásokat, természetesen utazási osztályonként kategorizálva. A légitársaság mellett az utasoknak lehetőségük van a repülőtereket, a repülőtéri várókat és magát a járatot is értékelni pontokkal és szövegesen, akár fényképeket csatolva. A szavazatok hitelességét a csatolt beszállókártyák alapján ellenőrzik, így csak az értékelhet, aki ténylegesen repült. Kép forrása: skytraxratings.com

Más értékelésekhez és versenyekhez hasonlóan itt is nagy várakozás előzi meg a pontszámok kihirdetését. A mindenki által áhított, öt csillaggal jelölt legmagasabb kategóriába csak maroknyi légitársaság tartozik, ezért bármilyen változásnak nagy hírértéke van. Tavaly a Luthansa, idén az Etihad és a Turkish Airlines került hírbe, csak utóbbi kettő nem pozitív módon...