Isztambullal kapcsolatban csak egy félelmem volt: nehogy a török piaci árusok ugyanolyan lehúzósak, átverősek és erőszakosak legyenek, mint a marokkóiak vagy az egyiptomiak. Nos, abszolút pozitív csalódás lett a vége, kiderült, hogy csak a török állam húz le, a magánemberek nem.

Tíz évnyi intenzív utazás ellenére most először tettük be a lábunkat Dél-Amerikába. Most sem ment könnyen, többszöri újratervezés és módosítás végén jött össze egy hosszú hétvége a perui fővárosban. Sokan csak átszállnak itt Machu Picchu felé, mi első körben úgy döntöttünk, hogy a várost járjuk be…

Késő őszhöz képest meglepően kellemes időjárás fogadott minket Atlantában, ahol egy hétvégét töltöttünk el városnézéssel. Sok más városhoz hasonlóan csak ezért talán nem érdemes repülőre szállni, de ha a "környéken" járunk, akkor érdemes ezt is felvenni a programok közé.

Sok éven át meg sem fordult a fejemben, hogy Szaúd-Arábiába utazzak, mert sok közel-keleti országgal vagy várossal ellentétben itt elég szigorú muszlim szabályok voltak. Az elmúlt években a gazdasági és turisztikai külkapcsolatok fellendítése érdekében azonban óvatos változtatásokba kezdtek ezért…

Sokszor hallani a hírekben vagy a közösségi médiában, hogy utasok háborognak azon, hogy nem fértek fel a repülőre. Elsőre hihetetlennek tűnik, hiszen pontosan lehet tudni mennyi ülés van a repülőn, mégis rendszeresen előfordul. A titok nyitja a szándékos túlfoglalás, azaz amikor a légitársaság…

Mindig is fura volt nekem, ha egy országban nem a főváros a legnagyobb és legnépszerűbb. llyen például Ausztrália, aminek fővárosa nem Sydney, vagy Kanada, aminek nem Toronto vagy Vancouver. De talán pont jól van ez, mert így a főváros érdekességeit sokkal nyugodtabban lehet élvezni.

Kaliforniai kiküldetése után párom idén Torontóban dolgozik hosszabb ideig. Mivel tavaly tavasszal már bejártuk a várost és a közeli Niagara vízesést is, ezért mostani látogatásom során már nem kellett a tipikus látnivalókkal foglalkozni, kicsit kijebb is merészkedtünk a belvárosból.

A KLM a világ legrégebbi, ma is üzemelő légitársasága és a magyar utazók körében is népszerű, ezért kíváncsi voltam, milyen a hosszútávú repülés velük. Viszont mivel már öreg és házsártos vagyok, turista helyett az egy fokkal jobb prémium turista ülést választottam.

Japán utunkat harmadik és befejező állomása semmivel sem nyújtott kevesebbet, mint az előző kettő. Azt hihetnénk, hogy ez ugyanolyan város, mint a többi, de valahogy ennek a hangulata is más volt, mint Tokió és Kiotó. 

A fővárosban töltött pár nap – és egy villámgyors shinkansen út után – Kiotóban folytattuk a városnézést. Vonatunk a központi pályaudvarra érkezett, mely igazi intermodális csomópont: a shinkansen mellett hagyományos vasútállomás és metrómegálló is, de az épület előtt buszpályaudvar is van.

Már hosszú évek óta tervezgettünk egy Japán utat, de valami mindig közbejött. Két dolog már az elejétől fogva világos volt: az, hogy egy ekkora országot nem lehet egy utazás alatt bejárni és az, hogy valószínűleg visszatérünk majd. Ezért elsőre a mondhatni tipikus Tokió-Kiotó-Oszaka utat jártuk…

Minden országnak megvannak a saját szokásai és ha az adott ország a világ másik felén van, akkor bizony elég sok és meglepő különbség lehet az otthon megszokottakhoz képest. Japán utunk előtt felkészültünk kicsit a helyi szokásokból, de még így is volt újdonság. Most megosztom, mik a legérdekesebb…

Az egyik áprilisi hétvégén újabb belföldi városnézésre indultunk, Londonból ez félórányi repülőutat jelentett. Azt számolgattam, hogy a repülőtéri transzfert és az ottani várakozást beleszámolva mehettünk volna vonattal is Machesterbe, de addigra már megvoltak a repülőjegyek. Angliában a vonatozás…

A glasgow-i villámhétvége utáni héten egy másik várost néztünk meg, ezúttal Németországba ugrottunk át. Párom kolbászozást tervezett, csak azt felejtette el, hogy Bajoroszág nem egyenlő Németországgal, így maradt a rántotthúsozás.

Glasgow nevét már általános iskolában megtanultam, mert egyik évben onnan jöttek látogatóba kisdiákok a magyar családokhoz. Az üdültetés több szempontból sem a tervek szerint alakult, ezért következő évben a szüleim úgy döntöttek, nem engednek el olyan családhoz aludni, ahol a gyerek rajzán anya…

A tavaly januári athéni városnézés sikerén felbuzdulva ismét egy dél-európai városnézést terveztünk januárra. Most is sikerült jó időt kifognunk, a tél ellenére napsütésben tudtuk bejárni a várost.

A phuketi napok és Similan Islands után Thaiföld másik népszerű részére utaztunk át. Sokáig pont azért kerültük, mert népszerű, mi pedig szeretünk egy kicsit távolmaradni a turistás helyektől és a helyi hangulatot élvezni.

Közel két év után tértünk vissza Thaiföldre. A tervezés során több ázsiai országot is végigvettünk, de valahogy mégis Thaiföld lett belőle. Persze bőven van mit felfedezni az országban, most újabb részeket jártunk be.

Páromat elég hamar el szokta kezdeni nyomasztani a tél, pontosabban a nyár hiánya, ezért kitalálta, hogy ugorjunk el egy kis napsütésért Dél-Spanyolországba. Lyonhoz hasonlóan alig több, mint 24 órát töltöttünk a városban amit én már kicsit extrémnek tartok.

Mivel bérből és fizetésből élünk, egyértelmű, hogy dolgoznunk kell és csak véges számú szabadnapunk van egy évben. Nem mintha ez kicsit is zavarná páromat, mert a szabadnapok elfogytával átállt a rövid hétvégi utazásokra. Végülis, ha Washingtonra egy hétvégét szántunk, Lyonra csak elég lesz egy nap,…