Észak-Vietnám IV.
Egyetlen, Hanoiban töltött éjszaka után kora reggel indultunk Sa Paba, Vietnám északi részének hegyi városkájába. Ide két látnivaló miatt utaznak a turisták és túrázók: az egyik a város völgyében kialakított rizsteraszok látványa, a másik a közeli Phan Xi Pang (Fansipan) hegycsúcs, amely Indokína legmagasabb pontja. Mi megnéztük mindkettőt, jobban mondva egyiket sem.





Körülbelül hét éves lehettem, mikor szüleim úgy gondolták, hogy megismertetik velem a síelés örömeit. Mivel ők nem síeltek, ezért engem sem nagyon hozott lázba a dolog. De szófogadó kisgyerek voltam, így hagytam, hogy beöltöztessenek overállba, mint valami félresikerült űrhajóst. Az újonnan vásárolt síléccel és bottal megálltunk a Bükkben egy kis lejtő tetején és mondták, hogy csússzak. Hát csúsztam cirka tíz-húsz métert az aljáig, majd ott megálltam és kérdeztem, hogy: És most??? Közölték, hogy le lehet csatolni a leceket, felcipelni és megint csúszni. Na ekkor közöltem velük, hogy én inkább befejezném ezt a bohóckodást, mert nem ér annyit az egész. Úgyhogy síelős karrierem itt ért véget, a síléc talán még ma is ott porosodik valahol a garázsban.
A napokban zajló Párizsi Airshow kisebb meglepetése volt, hogy a Wizzair mellett három másik légitársaságot is tulajdonló Indigo Partners 32 db vadonatúj Airbus A321XLR gépre, valamint 18 Airbus A320neo gép XLR-re történő átalakítására adott le megrendelést. Az új gépek közül 20 a Wizzair kötelékében fog üzembe állni, így sokan azt találgatják, mely városokba nyit majd új járatot a cég. Az igazi kérdés azonban nem az, hanem az, hogyan akar betörni a Wizzair a hosszútávú piacra?