Körülbelül hét éves lehettem, mikor szüleim úgy gondolták, hogy megismertetik velem a síelés örömeit. Mivel ők nem síeltek, ezért engem sem nagyon hozott lázba a dolog. De szófogadó kisgyerek voltam, így hagytam, hogy beöltöztessenek overállba, mint valami félresikerült űrhajóst. Az újonnan vásárolt síléccel és bottal megálltunk a Bükkben egy kis lejtő tetején és mondták, hogy csússzak. Hát csúsztam cirka tíz-húsz métert az aljáig, majd ott megálltam és kérdeztem, hogy: És most??? Közölték, hogy le lehet csatolni a leceket, felcipelni és megint csúszni. Na ekkor közöltem velük, hogy én inkább befejezném ezt a bohóckodást, mert nem ér annyit az egész. Úgyhogy síelős karrierem itt ért véget, a síléc talán még ma is ott porosodik valahol a garázsban.

Egy világ, ahol éjjel-nappal zajlik az élet: fel-alá robogó vonatok, korcsolyázó jegesmedve, strandoló pingvinek, a Mikulással motorozó rénszarvas és víz alatt legelő tehenek. És ha ez nem lenne elég, óramű pontossággal tör ki egy vulkán vagy száll le az űrsikló. Ezernyi aprólékosan kitervelt és megvalósított részlet, amitől tátva marad az ember szája: Hamburg egyik régi raktárépületében percenként áll fejre a miniatűr világ.

A napokban zajló Párizsi Airshow kisebb meglepetése volt, hogy a Wizzair mellett három másik légitársaságot is tulajdonló Indigo Partners 32 db vadonatúj Airbus A321XLR gépre, valamint 18 Airbus A320neo gép XLR-re történő átalakítására adott le megrendelést. Az új gépek közül 20 a Wizzair kötelékében fog üzembe állni, így sokan azt találgatják, mely városokba nyit majd új járatot a cég. Az igazi kérdés azonban nem az, hanem az, hogyan akar betörni a Wizzair a hosszútávú piacra?

A Paris Air Show 2019 keretében június 18-n az iparági megfigyelők által nemrégiben kritizált Skytrax (lásd keretes írást) közzétette az idei értékeléseit. Nagy meglepetés nem született, többnyire az előző évek nagyágyúi szerepeltek a rivaldafényben, de lássuk a részleteket.

Ennyi utazás után a nagyvilágban ideje volt már hazalátogatni Budapestre. De aki azt hiszi, hogy egy hétvégi családlátogatást nem tudunk megbonyolítani, az nagyon téved, nekünk úgy látszik mindig komplikált az elindulás. Alkoholba fojtott hangya és pityókás kezdés után hirtelen józanodás.

Sokat tipródtunk, hogyan jussunk vissza Krabira a repülőtér közelébe. Egy ideig a komp nézett ki nyerőnek, de hiába bizonygatta minden utazási ügynök, hogy megy hajó Krabira (és nem pedig Ao Nangra), egyik prospektusban sem volt feltüntetve. Bemondásra meg nem hiszek el semmit egy olyan országban, ahol akkor is igenlően bólogatnak, amikor nem is értik a kérdést. Aztán a buszon gondolkodtunk, de az négy órás zötykölődés lett volna, ki tudja milyen járművön. Végül extravagáns módját választottuk az utazásnak: béreltünk egy kocsit sofőrrel.

Patong szintén Phuket sziget nyugati oldalán, az eddig említett helyekhez képest azonban északabbra található. Itt egy kicsit tudathasadásos hotelben szálltunk meg: mivel épp átnevezés alatt állt, mi a Surf hotelbe jelentkeztünk be, de a Clover hotelből jelentkeztünk ki, az épület falán lévő feliratot is ottlétünk alatt cserélték ki. Az egyes tárgyak fele (törülköző, papucs, étlap, stb.) még a régi-, másik fele már az új névvel volt ellátva.

Mivel előző nap lefoglaltuk a kompot Phuket szigetre, amihez hoteltől hotelig tartó fuvar járt, ezért kora délután a szálloda recepcióján fel is vettek minket kocsival, majd miután begyűjtöttünk még pár embert, elvittek a komp kikötőig. A komp két óra alatt pöfögött át Phuket városába, ahol szállodák szerint furgonokba pakolták és leszállították az embereket. Látszott a szervezésen, hogy nem először csinálják. Tulajdonképpen rémisztő belegondolni, hogy minden egyes nap ennyi embert kell fuvarozni. Mi Kata Beachen egy "felnőtt" hotelben szálltunk meg, de nem kell semmi rosszra gondolni: azon kívül, hogy nem voltak gyerekek, semmiben sem különbözött más hotelektől.

A világ legnevesebb, független légitársaság- és repülőtér értékelő szervezete, a Skytrax értékelései és díjai fontos indikátorok a légitársaságok számára, hiszen azok az utasok százezreinek szavazatai alapján kerülnek megállapításra: a komplex pontozási rendszer külön értékeli a fedélzeti és földi szolgáltatásokat, természetesen utazási osztályonként kategorizálva. A légitársaság mellett az utasoknak lehetőségük van a repülőtereket, a repülőtéri várókat és magát a járatot is értékelni pontokkal és szövegesen, akár fényképeket csatolva. A szavazatok hitelességét a csatolt beszállókártyák alapján ellenőrzik, így csak az értékelhet, aki ténylegesen repült. Kép forrása: skytraxratings.com

Más értékelésekhez és versenyekhez hasonlóan itt is nagy várakozás előzi meg a pontszámok kihirdetését. A mindenki által áhított, öt csillaggal jelölt legmagasabb kategóriába csak maroknyi légitársaság tartozik, ezért bármilyen változásnak nagy hírértéke van. Tavaly a Luthansa, idén az Etihad és a Turkish Airlines került hírbe, csak utóbbi kettő nem pozitív módon...

Május elejével a British Airways bemutatta az új nyári Euro Traveller (rövidtávú turista osztály) fedélzeti menüjét. Mint köztudott, egy jó ideje már a British Airways rövidtávú turista osztályán nincs ingyenes étkezés, az utasok a BA és a Marks and Spencer's koprodukciójában összeállított menüből vásárolhatnak.

Másnap kora reggel búcsút vettünk a repülőtől, hogy repülőre szállhassunk ;) Izgatottan indultunk útnak, hiszen csak azért tettük ezt a kitérőt Stockholmban, hogy innentől kihasználhassuk a kedvezményes árú business class kényeztetést. Elbuszoztunk a terminálig, majd gyors becsekkolás, biztonsági- és útlevél ellenőrzés után be is estünk a lounge-ba,  hogy pótoljuk a hostelben kihagyott reggelit. Én több üveg üdítővel és ásványvízzel kezdtem a repülőút előtti hidratálást. A Qatar Airways gépei elég kényelmetlen időpontokban indulnak a nem túl frekventált repterekről, de ennek kétségkívül meg van az az előnye, hogy mindig csendes és üres lounge-ok fogadnak minket. Reggeli után már hívtak is a géphez, mi pedig örömmel vettük birtokba az ausztrál utunkról már jól ismert székeket, hogy most már tényleg megkezdjük utunkat Thaiföld felé.

Van az úgy, hogy az ember egy életre szóló élményt szerez. Ilyen például, amikor a világ egyik legkiválóbb légitársaságának díjnyertes long haul business class szolgáltatását élvezheti, vagy amikor egy mesés hetet tölthet el a thaiföldi szigetvilágban. Aztán mikor az ember nem is számít rá, kiderül, hogy egy év múlva megismétlődhet a csoda. 

Mindkettő.

Együtt.

Mint arra a qatari informátor kisasszonyom felhívta a figyelmet, újabb díjakat söpört be a már meglévők mellé a Qatar Airways az április 1 és 3 között, Hamburgban tartott Onboard Hospitality Awards, azaz a fedélzeti szolgáltatások díjkiosztóján. (Kép forrása: qatarairways.com)

Egy újabb, régen várt kabin elrendezés látott ma napvilágot. A múlt hónapban bejelentett British Airways székek után most a Virgin Atlantic is leleplezte az új business - azaz a cég elnevezésében Upper Class - székeit. Az eddigi szűk, kevés tárolóval rendelkező székekre már elég sok panasz érkezett az utóbbi években, így ismét izgatottan várta mindenki az új jövevényeket, melyek az újonnan érkező Airbus A350-1000 gépeken debütálnak, hasonlóan a BA székeihez. (képek forrása: Virgin Atlantic)

Párom valamilyen perverzió folytán úgy gondolta, nekünk egyik reggel halpiacot kellene nézegetnünk, mert az milyen jó már. Mivel én még feldolgozott, sült/főtt formában sem igénylem a tengeri ketyerék közelségét, ezért a program ellen szavaztam, ami teljesen felesleges volt, mert egy "igen" és egy "senkit-nem-érdekel" szavazattal átment az indítvány és elmentünk halpiacot nézni. Egész jól bírtam a dolgot annak ellenére, hogy már az épület bejáratánál megcsapott a halszag, ami a legerősebb érvem az ellen, hogy bármelyik szemetet vackot a tányéromra rakjam. (Ezért volt szenvedés az esküvői fogadás estéje). Ahogy sejtettem, odabent válogatott tengeri ketyerék voltak jégre rakva, egyben, szeletelve és karikázva. A piac egyik sarkában találtam egy hentest (mármint szárazföldit), annak portékáját nézegettem, kicsivel odébb pedig volt egy zöldség-gyümölcs stand, abban gyönyörködtem.

A Volánbusz Zrt. a személyszállítási piac fejlődésének és az utazóközönség igényeinek felmérése után úgy döntött, hogy a távolabbi városok közötti utazási idők lerövidítése és az utazási élmény javítása érdekében belföldi repülőjáratok indítását veszi fontolóra. Ezzel kapcsolatban már el is készült egy tanulmány, mely a vidéki régió repülőtereinek infrastruktúráját, a járatok teljesítéséhez szükséges gépparkot és a belföldi, úgynevezett alacsony magasságú légifolyosók foglaltságát elemzi. A tervezett járatindítás jelentős mértékű beruházást és továbbképzést igényel, így további vizsgálatok is szükségesek.

Páromnak igazán nem kell kétszer mondani semmit, ha utazásról van szó. Egyik volt kollégája és barátosnője férjhez ment nemrég, ott is voltunk az esküvőn Angliában. Normál esetben sztori vége, de nem most, mert a lány Hong Kongból származik és az ottani szokások szerint a szülőknek illik kell fogadást tartani az ottani ismerősöknek, kollégáknak, szomszéd Jüan bácsinak, mit tudom én. Persze páromat meghívta erre a fogadásra is a menyasszony/feleség, mire halkan megjegyeztem, hogy mi már voltunk Hong Kongban, meg az angol esküvőn is, szóval ugye ez az út hogyisizé, annyira talán nem életbevágó. De párom és barátosnője ellen én kevés vagyok egyedül, villámgyorsan világossá tették, hogy a dolog gyakorlatilag el van döntve, az egyedüli kérdés az, hogy én IS megyek-e.

Ismét a British Airways szerepel a híreinkben: a mai, London City Airportról Düsseldorfba meghirdetett járata rossz repülési terv miatt Edinburgh-ba vitte az utasokat. Olvasni mindenképp vicces, átélni már nem feltétlenül az. A társaság végül eljuttatta az utasokat a Düsseldorfba és az esettel kapcsolatos kártérítés miatt azt ígérik, egyenként fogják megkeresni őket.

A British Airways a légitársaságok közül elsőként kínált a hosszútávú business class - vagy ahogy ők hívják: Club World - kabinban teljesen vízszintes ággyá alakítható székeket. Akkoriban ez a first class kiváltsága volt, a business székek a mai premium economy székekhez álltak közelebb.

A kétezres évek elején bemutatott szék imázsa azonban mára megkopott, a konkurencia pedig tovább fejlesztette a koncepciót. Ma már nemcsak full flat seat jár a legtöbb légitársaság business kabinjában, de közvetlen folyosó kapcsolat a szomszédon való átmászás nélkül, sőt rohamosan terjedőben vannak az ajtóval ellátott privát fülkék. A kabin legutóbbi frissítésekor a pénzügyi nehézségek és a fokozódó fapados konkurencia miatt nem cserélték le a székeket ami az utazóközönség egybehangzó véleménye és a légitársaság bevallása szeirnt is hiba volt.

Ezen előzmények után mindenki izgatottan várta az idénre beígért vadonatúj üléseket. Mindenki tudta, hogy valami nagyot kell gurítaniuk, ha az egyik legutolsó helyről az élmezőnybe akarnak felzárkózni, lássuk mit kínálnak.

A sok utazás közé elég nehéz beütemezni egy újabbat, így volt ez a finn utunkkal is. Több, mint egy év és többszöri egyeztetés után találtuk meg a dátumot, ami nekünk is és a vendéglátóinknak is megfelelt többé-kevésbé. Mert természetesen itt is élnek ismerőseink, akikkel ráadásul már elég régen találkoztunk. Többször volt róla szó, hogy megyünk, de valami mindig közbejött.

A repüléshez a Finnair péntek reggeli járatát választottuk, melyet a többi londoni járatukkal ellentétben Airbus A350 géppel repülték. Így egyszerre tudtunk egy eddig nem tapasztalt légitársaságot és repülőgépet kipróbálni.