A dohai loungeokról szóló bejegyzés óta eltelt közel egy évben történt egy és más a dohai repülőtéren, melyeket csak most tudtam személyesen is megnézni. Még decemberben álltunk meg átutazóban, hogy megnézzük a repülőtér két (aránylag) új részét.
A tavalyi év monotonitása után (nem tudom miért panaszkodok, azt hiszem sokan szeretnék, hogy az USA jelentse az egyhangúságot olyan városokkal, mint San Jose, New Orleans és New York) idén visszatértünk a változatos utakhoz. Voltunk keleten, nyugaton és Közel-Keleten, tettünk rövid- és hosszútávú…
Mivel bérből és fizetésből élünk, egyértelmű, hogy dolgoznunk kell és csak véges számú szabadnapunk van egy évben. Nem mintha ez kicsit is zavarná páromat, mert a szabadnapok elfogytával átállt a rövid hétvégi utazásokra. Végülis, ha Washingtonra egy hétvégét szántunk, Lyonra csak elég lesz egy nap,…
A tajpeji utunk során Hong Kongban szálltunk át. Mivel már kétszer is jártunk a városban, a minimális városnézés mellett inkább saját magunk kényeztetésére fókuszáltunk. Az egyik program a Oneworld szövetséghez tartozó Cathay Pacific légitársaság hazai váróinak kipróbálása, a másik a Hilton…
Az egyes légitársaságok igyekeznek a legkényelmesebb, legtöbb funkcióval rendelkező business széket nyújtani az utasaiknak. Ezek a székek általában dönthető háttámlával, lábtámasszal, mozgatható karfával rendelkeznek és most már az esetek döntő többségében teljesen vízszintes ággyá…
A "három kontinens harminc nap alatt" házi kihívás keretében a dubaji kirándulás után nem több, mint öt nappal már ismét úton voltunk, a tavalyi rekordszámú utazást folytatva, újra az Egyesült Államokba. Bár már jártunk Washingtonban, úgy gondoltuk, hogy itt az ideje pótolni a kimaradt látnivalókat.…
Nem éppen a legjobb ötlet Augusztusban látogatni Dubajba, de ha céges útról van szó, akkor ez nem szempont. Így két nap alatt, rekkenő hőségben jártam be a várost, szerencsére tíz évvel ezelőtt már voltam itt, így csak az új dolgokra koncentráltam. Mondjuk ebben a városban sok minden változik tíz év…
Bekövetkezett, amitől mindig is tartottam, most mégsem bánom: a British Airways régi, gyakran Jin-Jang széknek nevezett business ülésén kötöttem ki. Hogy ez miért rossz és miért nem bánom? Mindjárt kiderül.
Mindig öröm, de egyben nehézség is olyan városról írnom, ahol a sok látnivaló helyett a hely hangulatát és vibrálását kell megfogni. Öröm, mert egy kellemes látogatáson vagyunk túl, de nehéz, mert a látnivalók felsorolása és a hasznos információk mellett egy sokkal nehezebb érzést kell átadnom.
Az észak-rajna-vesztfáliai utunk második felét Düsseldorftól kicsivel délebbre folytattuk. Egy kiadós reggeli, egy káromkodós jegyvásárlás és egy német sajtos perec beszerzés után már robogtunk is Köln felé a német Regionalbahn szerelvényen. Párom az emeleten akart ülni, de miután kifejtettem, hogy…
Az sem kevés, mikor egy hétvége alatt járunk be egy nagyvárost, de még fárasztóbb, mikor három nap alatt négy kisebbet. Ez a bejegyzés a hétvégi kiruccanás első felét, Düsseldorfot és Wuppertalt tartalmazza, hamarosan jön a második rész.
Ha Torontóban jár az ember, akkor kötelező látnivaló a Niagara vízesés. Ha valaki attól fél, hogy ez "csak" egy vízesés, megnyugtatom, hogy kellő számú attrakciót húztak fel köré, hogy tartalmasan tölthessünk el pár órát vagy egy egész napot. A vízesést meg lehet nézni Kanadából, az Egyesült…
Egy városnézés miatt az ember általában nem utazza át a fél világot, de mi van, ha a kiszemelt tengerentúli helyszín nem igazán bővelkedik látnivalókban és azok is koncentráltan helyezkednek el? Akkor bizony az ember egy hétvége kedvéért vállal be egy transzatlanti utat.
Az elmúlt években számos hotelben használtam Európától az Egyesült Államokon át Ázsiában ezt a Magyarországon talán kevésbé ismert, a hotelekben az alap és a panziós vagy all inclusive ellátás közé pozicionált szoba típust. Most úgy gondoltam megosztom a tapasztalataimat és véleményemet.
