A kellemes de annál rövidebb repülés után San Francisco repülőterére érkezve a terminálok között közlekedő automata vonat felé vettük az irányt, amivel átmentünk a BART nevű elővárosi vasút állomásához, hogy negyedóra múlva még mindig a jegyautomata előtt tébláboljunk és egymással üvöltözzünk.

A kaliforniai utunk tervezésekor három opció volt Los Angeles és San Francisco között. Az autóbérlést és vezetést azért vetettük el, mert autópályán nyolc órás út, viszont az nem túl érdekes, a parton tekergő látványos út viszont tíz órába telik. Ennyi időnk nem volt, arról nem is beszélve, hogy ez is csak úgy érdekes, ha néha megáll az ember körülnézni. A második lehetőség az éjszakai busz volt, amit kalandvágyból bevállaltam volna, de aztán a kényelmetlen indulási és érkezési időpontok miatt ez is kiesett. Maradt a repülés és hogy, hogy nem páromnak megint sikerült egy kicsit feltuningolnia az egyórás utat. Állítása szerint ugyanis a first class jegy "alig" volt drágább, mint a turista osztály, így beadtam a derekamat.

Miután két és fél órát vártam páromra a két bőrönddel a Heathrow repülőtéren, landolás után már csak egy órát kellett rá várnom a los angelesi repülőtér érkezési csarnokában. Másfél órával utánam landolt, de sokkal gyorsabban átvergődött, mert nem kellett bőröndre várnia. Míg vártam rá, kiderítettem honnan mennek a buszok a város felé, így mire kis kézitáskájával megérkezett, már minden el volt rendezve.

- Nem hiszem el, nincs itt! Ez nem lehet igaz! Otthon maradt az útlevelem!

Na, ez pont nem az, amit az ember hallani akar a párjától a repülőtéren, járat indulás előtt két és fél órával, miután mosolyogva begurította a bőröndöket az American Airlines priority check-in pultjához a Heathrow repülőtéren. Egy pillanat alatt hervadt le a mosolyom, vált köddé az elkövetkező két órára tervezett reggelizés és koktélozás a Qantas váróban (igen, reggel is lehet koktélozni) és kapcsoltam éles üzemmódba.

Aki már lépett utasszállító repülőgép fedélzetére, bizonyára kukkantott már be az ajtóban álló légiutas kísérő válla fölött a nyitott pilótafülkébe. A sok kapcsoló, nyomógomb és kijelző  impozáns látványt nyújt és sokan irigykednek picit a pilótákra, akik értenek is hozzá. Sokak álma, hogy közelebbről szemügyre vegyék a műszereket, de erre sajnos 2001. szeptember 11. óta nincs nagyon lehetőség. Legalábbis repülés közben...
(kép forrása: gizmodo.com)

Ha sok más, élvezetesebb város helyett mégis inkább Londonba látogat valaki, de már megvolt a Hyde Park, kipipálta a House of Parliamentet, körbenézett a London Bridgen és utazott a metrón, akkor kezdődhet az alternatív városnézés, hiszen más városokhoz hasonlóan London is tartogat hipszter látnivalókat! Összeszedtem még egy kupac olyan kevésbé ismert nevezetességet, melyekre az évek során bukkantam rá és most megosztom őket.

Ha sok más, élvezetesebb város helyett mégis inkább Londonba látogat valaki, de már megvolt az őrségváltás a Buckingham palota előtt, kipipálta a Big Bent, körbenézett a Trafalgar Squaren és átkelt a Tower Bridgen, akkor kezdődhet az alternatív városnézés, hiszen más városokhoz hasonlóan London is tartogat hipszter látnivalókat! Összeszedtem pár olyan kevésbé ismert nevezetességet, melyekre az évek során bukkantam rá és most megosztom őket.

Hány felszállás előtti biztonsági tájékoztatót néztünk meg a blog évada alatt? Hány hotelben szálltunk meg párommal és melyik volt a legvagányabb? Melyik volt a legemlékezetesebb helyszín és melyik repülőtéri váró a kedvencünk? A blog első évada meglehetősen sűrűre sikerült, számtalan írás született az egzotikus, különleges és éredekes utazásokból. Mielőtt belevágnánk a következő évadba, itt egy kis összefoglaló az évről.

A vietnámi út után úgy dőltem hátra, hogy megvolt az idei utolsó út, most már nyugalom van. Persze csak addig, amíg párom ki nem találta, hogy karácsonyi vásározni azért még el lehetne menni valahova. Én erre a Winter Wonderlandet javasoltam a Hyde Parkban, mert ahhoz nem kell utaznunk, de le lettem szavazva. Végül beadtam a derekam, azzal a kikötéssel, hogy a lehetséges célállomások helyett menjünk Barcelonába, mert ottani ismerőseinket meg tudjuk szállni ismerőseinknél meg tudunk szállni.

Karácsony közeledtével gombamód szaporodnak a karácsonyi vásárok, érkeznek is róluk a beszámolók mindenfelől. Gondoltam én is írok arról, milyen Utazó Tódi városában a legnagyobb vásár, ezért több év kihagyás után erőt vettem magamon és ellátogattam a Hyde Parkban berendezett Winter Wonderlandbe.

A ködös, sáros, hideg és esős Sa Pa után felüdülés volt visszatérni a trópusi klímájú Hanoiba. Viszont nem volt annyira felüdülés visszatérni az őrült, zajos városi létbe. Az utcákat ellepő ezernyi kétütemű robogó recsegése és a folyamatos dudálás egy folyamatos háttérzajjá áll össze, ami csak éjszakára csillapodik. Nekünk szerencsére nem kellett a vezetéssel foglalkozni, kisbuszunk sofőrje a hotelig tört utat a robogósok áradatában.

Egyetlen, Hanoiban töltött éjszaka után kora reggel indultunk Sa Paba, Vietnám északi részének hegyi városkájába. Ide két látnivaló miatt utaznak a turisták és túrázók: az egyik a város völgyében kialakított rizsteraszok látványa, a másik a közeli Phan Xi Pang (Fansipan) hegycsúcs, amely Indokína legmagasabb pontja. Mi megnéztük mindkettőt, jobban mondva egyiket sem.

Egy számunkra rekord hosszúságú, négynapos utazást követően érkeztünk meg végre Vietnámba, mert útközben megálltunk Dohában és Szingapúrban is. Hivatalosan még csak most kezdődött a nyaralás, de már úgy éreztem, hogy a felénél járunk.

A Changi repülőtér rendszeresen felbukkan az érdekes vagy különleges repülőtereket bemutató listákon és összehasonlításokban. Sok repülőtérrel ellentétben nem az elhelyezkedése, a futópálya kialakítása vagy a megközelítés/leszállás lélegzetelállító volta miatt kap kiemelt figyelmet, hanem az utasbarát kialakítása és szolgáltatásai miatt. Itt a két fő szempont az, hogy egyrészt a külföldi utazókat magukhoz csábítsák és az utasok ezt a repülőteret válasszák átszállásukhoz a konkurencia helyett, a másik pedig az, hogy a szingapúri lakosok kényelmes körülmények között utazhassanak. A repülőtér fejlesztésének legújabb eleme a már most világhírű JEWEL bevásárló központ, melynek kedvéért (is) tettünk egy kis kitérőt Szingapúrba útban Vietnám felé.

Nem tudnám megmondani, melyikünk bakancslistáján volt hamarabb rajta Vietnám, de mindketten egyetértettünk, hogy érdemes ellátogatni oda. Mondjuk az időpontban és az utazás módjában nem annyira, de mindegy, a végén sikerült az eddigi legbonyolultabb és leghosszabb utazást összeállítani két és fél főre.

Számos olyan város van, ami semmiről sem nevezetes, mégis érdemes meglátogatni, mert maga a városkép vagy a hangulat ragad magával. Így van ez Luxemburggal is (az országgal és a várossal is), melyet az európai miniállamok túra keretében látogattunk meg Andorra, Monaco és a Vatikán után. Igen, párom talál ki ilyen tematikus mellékküldetéseket az utazásokkal kapcsolatban.

Van egy vissza-visszatérő nyavalya, ami néha elővesz. Na nem gyakran, körülbelül három-négy évente, de akkor elég rendesen. Befészkeli magát a fejembe, folyamatosan kínoz és nem tudom kiverni onnan. Én úgy hívom knédli kór, mert ilyenkor az van, hogy knédlit kellene enni. A gond az, hogy ez hónapokig képes ott motoszkálni és eddig mindig az volt a gyógymód, hogy elmentünk Prágába. Idén is jött a kattanás, úgyhogy időben szóltam páromnak, hogy ütemezzen be egy villámlátogatást.

A villámnyaralás előző részében bejártuk a város déli részét, félidőben pedig áttettük a székhelyünket egy másik hotelbe. Páromnak a Face Suite apartman hotelre esett a választása, mely a Petronas Tower közelében helyezkedik el, ráadásul egyike a város tetőmedencével rendelkező épületének.

"First in Business" 

Ezzel a szlogennel indította útjára Qsuite elnevezésű business class termékét a Qatar Airways 2016-ban. A mondatot kétféleképpen lehet fordítani, mindkettő igaz a cég filozófiájára: az egyik az "első osztályú business", ami arra utal, hogy a cég lassan kivezeti az első osztályú kabint és a business class szolgáltatást emeli magasabb színvonalra, a másik értelmezés szerint "első a business classok között", ami a versenytársakat megelőző, emelt színvonalú szolgáltatásra céloz. Ezt a kabint volt alkalmam párommal magyar bloggerként elsőként kipróbálni.

Mivel év közben már rengeteget utaztunk és úgy nézett ki, hogy a munkahelyen nem tudnak majd sokat nélkülözni minket, ezért csak egy rövid utazást terveztünk őszire. És mit csinál az épelméjű ember, ha csak pár napja van pihenésre? Nem utazik messzire, ugyebár. Nos, mi Kuala Lumpurba ugrottunk át négy napra, mindenki döntse el mennyire épelméjű dolog ez.