A vietnámi út után úgy dőltem hátra, hogy megvolt az idei utolsó út, most már nyugalom van. Persze csak addig, amíg párom ki nem találta, hogy karácsonyi vásározni azért még el lehetne menni valahova. Én erre a Winter Wonderlandet javasoltam a Hyde Parkban, mert ahhoz nem kell utaznunk, de le lettem szavazva. Végül beadtam a derekam, azzal a kikötéssel, hogy a lehetséges célállomások helyett menjünk Barcelonába, mert ottani ismerőseinket meg tudjuk szállni ismerőseinknél meg tudunk szállni.

Karácsony közeledtével gombamód szaporodnak a karácsonyi vásárok, érkeznek is róluk a beszámolók mindenfelől. Gondoltam én is írok arról, milyen Utazó Tódi városában a legnagyobb vásár, ezért több év kihagyás után erőt vettem magamon és ellátogattam a Hyde Parkban berendezett Winter Wonderlandbe.

A ködös, sáros, hideg és esős Sa Pa után felüdülés volt visszatérni a trópusi klímájú Hanoiba. Viszont nem volt annyira felüdülés visszatérni az őrült, zajos városi létbe. Az utcákat ellepő ezernyi kétütemű robogó recsegése és a folyamatos dudálás egy folyamatos háttérzajjá áll össze, ami csak éjszakára csillapodik. Nekünk szerencsére nem kellett a vezetéssel foglalkozni, kisbuszunk sofőrje a hotelig tört utat a robogósok áradatában.

Egyetlen, Hanoiban töltött éjszaka után kora reggel indultunk Sa Paba, Vietnám északi részének hegyi városkájába. Ide két látnivaló miatt utaznak a turisták és túrázók: az egyik a város völgyében kialakított rizsteraszok látványa, a másik a közeli Phan Xi Pang (Fansipan) hegycsúcs, amely Indokína legmagasabb pontja. Mi megnéztük mindkettőt, jobban mondva egyiket sem.

Egy számunkra rekord hosszúságú, négynapos utazást követően érkeztünk meg végre Vietnámba, mert útközben megálltunk Dohában és Szingapúrban is. Hivatalosan még csak most kezdődött a nyaralás, de már úgy éreztem, hogy a felénél járunk.

A Changi repülőtér rendszeresen felbukkan az érdekes vagy különleges repülőtereket bemutató listákon és összehasonlításokban. Sok repülőtérrel ellentétben nem az elhelyezkedése, a futópálya kialakítása vagy a megközelítés/leszállás lélegzetelállító volta miatt kap kiemelt figyelmet, hanem az utasbarát kialakítása és szolgáltatásai miatt. Itt a két fő szempont az, hogy egyrészt a külföldi utazókat magukhoz csábítsák és az utasok ezt a repülőteret válasszák átszállásukhoz a konkurencia helyett, a másik pedig az, hogy a szingapúri lakosok kényelmes körülmények között utazhassanak. A repülőtér fejlesztésének legújabb eleme a már most világhírű JEWEL bevásárló központ, melynek kedvéért (is) tettünk egy kis kitérőt Szingapúrba útban Vietnám felé.

Nem tudnám megmondani, melyikünk bakancslistáján volt hamarabb rajta Vietnám, de mindketten egyetértettünk, hogy érdemes ellátogatni oda. Mondjuk az időpontban és az utazás módjában nem annyira, de mindegy, a végén sikerült az eddigi legbonyolultabb és leghosszabb utazást összeállítani két és fél főre.

Számos olyan város van, ami semmiről sem nevezetes, mégis érdemes meglátogatni, mert maga a városkép vagy a hangulat ragad magával. Így van ez Luxemburggal is (az országgal és a várossal is), melyet az európai miniállamok túra keretében látogattunk meg Andorra, Monaco és a Vatikán után. Igen, párom talál ki ilyen tematikus mellékküldetéseket az utazásokkal kapcsolatban.

Van egy vissza-visszatérő nyavalya, ami néha elővesz. Na nem gyakran, körülbelül három-négy évente, de akkor elég rendesen. Befészkeli magát a fejembe, folyamatosan kínoz és nem tudom kiverni onnan. Én úgy hívom knédli kór, mert ilyenkor az van, hogy knédlit kellene enni. A gond az, hogy ez hónapokig képes ott motoszkálni és eddig mindig az volt a gyógymód, hogy elmentünk Prágába. Idén is jött a kattanás, úgyhogy időben szóltam páromnak, hogy ütemezzen be egy villámlátogatást.

A villámnyaralás előző részében bejártuk a város déli részét, félidőben pedig áttettük a székhelyünket egy másik hotelbe. Páromnak a Face Suite apartman hotelre esett a választása, mely a Petronas Tower közelében helyezkedik el, ráadásul egyike a város tetőmedencével rendelkező épületének.

"First in Business" 

Ezzel a szlogennel indította útjára Qsuite elnevezésű business class termékét a Qatar Airways 2016-ban. A mondatot kétféleképpen lehet fordítani, mindkettő igaz a cég filozófiájára: az egyik az "első osztályú business", ami arra utal, hogy a cég lassan kivezeti az első osztályú kabint és a business class szolgáltatást emeli magasabb színvonalra, a másik értelmezés szerint "első a business classok között", ami a versenytársakat megelőző, emelt színvonalú szolgáltatásra céloz. Ezt a kabint volt alkalmam párommal magyar bloggerként elsőként kipróbálni.

Mivel év közben már rengeteget utaztunk és úgy nézett ki, hogy a munkahelyen nem tudnak majd sokat nélkülözni minket, ezért csak egy rövid utazást terveztünk őszire. És mit csinál az épelméjű ember, ha csak pár napja van pihenésre? Nem utazik messzire, ugyebár. Nos, mi Kuala Lumpurba ugrottunk át négy napra, mindenki döntse el mennyire épelméjű dolog ez.

A nem túl normális London-Madrid-Frankfurt-London útvonallal érdekes utazási rekordot sikerült felállítani idén, amit én is csak később realizáltam. Ezzel az úttal ugyanis mindkét országba háromszor utaztam idén, ezért dupla tripla az alcím. Erre eddig nem volt példa, szerintem újra nem is lesz egyhamar. Párom, aki eggyel kevesebb utat teljesített, "csak" egy országról mondhatja ezt el.

Idén nyáron többször is sztrájk fenyegette London légiközlekedését. A heathrowi, gatwicki és stanstedi repülőterek földi kiszolgálószemélyzetének összehangolt sztrájkja mellett a British Airways pilóták is munkabeszüntetést fontolgattak. Mivel párommal mi is rendszeresen utazunk, majdnem érintettek lettünk. Nem várva utolsó pillanatig, megpróbáltunk elébe menni a problémának és elkerülni a sztrájkot. Most elmesélem, mennyire volt ebben partner a British Airways, hátha más is hasonló helyzetbe kerül. Kép forrása: flickr.com

Ha azt mondom trópusi nyaralás, akkor gondolom mindenkinek egy drága, hosszú és fárasztó repülőút jut eszébe, aminek a végén kinyújtóztathatja a lábát a homokos tengerparton a pálmafák árnyékában. Pedig ehhez nem feltétlenül kell a Távol-Keletre, vagy Európában maradva Ibizáig vagy a Kanári szigetekig utazni. Akármilyen hihetetlenül hangzik, mindez a kontinentális Európa kellős közepén is élvezhető, a léghajók örökségének és egy kis trükknek a segítségével.

Filmfesztivál, luxus, csillogás, sztárok, pálmafák: ezek jutnak az ember eszébe, mikor a Francia Riviérára gondol. Akár egy hetet is érdemes rászánni és végigjárni a nevezetes városokat és csodás strandokat. Nekünk csupán egy hosszú hétvégényi időnk volt, ezért Cannes-t, Nizzát és Monacot zsúfoltuk bele a programba.

Legutóbbi haza látogatásunkkor kicsit körbenéztünk a SkyCourt és a 2B terminál részen, milyen repülőtéri várók várják a légitársaságok törzsutasait, a business classon utazókat illetve a fizető vendégeket. Mivel Londonba utaztunk, ezért a SkyCourt és a 2B terminált tudtuk bejárni, a 2A terminálon lévő Platinum Lounge-t nem, csak feltételezzük, hogy nem sokban térhet el a 2B terminálon lévő párjától. Ezeket vetettük össze a más repülőtereken tapasztaltakkal.

Rövid időn belül másodszor is Budapestre látogattunk, mert összegyűlt egy-két elintéznivaló, meg az útlevelem hong kongi problémájának is utána szerettem volna járni. Nem terhelek senkit sem az érdektelen család és ismerős látogatással, de az ügyintézés nem volt egyszerű. Elöljáróban annyit, hogy egy nap háromszor voltam kormányirodában.

Körülbelül hét éves lehettem, mikor szüleim úgy gondolták, hogy megismertetik velem a síelés örömeit. Mivel ők nem síeltek, ezért engem sem nagyon hozott lázba a dolog. De szófogadó kisgyerek voltam, így hagytam, hogy beöltöztessenek overállba, mint valami félresikerült űrhajóst. Az újonnan vásárolt síléccel és bottal megálltunk a Bükkben egy kis lejtő tetején és mondták, hogy csússzak. Hát csúsztam cirka tíz-húsz métert az aljáig, majd ott megálltam és kérdeztem, hogy: És most??? Közölték, hogy le lehet csatolni a leceket, felcipelni és megint csúszni. Na ekkor közöltem velük, hogy én inkább befejezném ezt a bohóckodást, mert nem ér annyit az egész. Úgyhogy síelős karrierem itt ért véget, a síléc talán még ma is ott porosodik valahol a garázsban.