Bár az év nagy részében az Egyesült Államoké volt a főszerep egy váratlan fordulatnak köszönhetően, azért ne felejtsük el, hogy az év elején milyen felejthetetlen utakon vettünk részt a Távol- és a Közel-Keleten.

Mivel végéhez közeledik párom féléves Egyesült Államokbeli kiküldetése, visszatértem egy hétvégére San Joseba, hogy néhány dolgot hazahozzak a költözés előtt. Az idei év után elmondhatom, hogy életem legjobb befektetése volt a tavaly igényelt és két évig érvényes ESTA, mely fedezte a tavalyi chicagoi és az idei két san jose-i, new yorki és new orleans-i utakat.

Szerencsés helyzetben van az, aki a cége kontójára válogathat a business repülőjegyek között. Párom megtehette, ezért a félidei hazaútjához Kaliforniából a Virgin Atlantic helyett a SkyTeam szövetségi tag KLM járatát választotta, részben kíváncsiságból, részben pontgyűjtő stratégiai megfontolásból.

Már régóta a listámon volt New Orleans és most, hogy idén ilyen sokat járok az Egyesült Államokba úgy gondoltam, ide is elnézhetnénk a párommal. A város egy hétvége alatt bejárható, nincs túl sok vagy nagy látványosság, de itt mindenből ízelítőt kaphat az ember: a déli államok gasztronómiájából és építészetéből, a jazz zenéből, a Mississippi élővilágából, a kisvárosi hangulatból és a nagyvárosi forgatagból.

A new yorki látogatás első bejegyzésében a repülőtérről városba való bejutást és Manhatten déli részének látnivalóit vettük sorra, most merészkedjünk kicsit beljebb a városba.

A kilenc évvel ezelőtti new yorki utunk után párom kaliforniai expatoskodása adott okot az újabb látogatásra. Hogy mindketten közel ugyanannyit utazzunk, igyekeztünk félúton találkozni, így esett a választás erre a városra. Mivel annakidején már egy hetet töltöttünk a városban, most nem nyomasztott annyira a kötelező városnézés a rendelkezésre álló két nap alatt, a poszt egy részét az emlékeim alapján írtam.

Pár héttel ezelőtt, mikor a prémium turista osztályokról szóló összehasonlítást írtam, nem sejtettem, hogy ilyen hamar szerencsém lesz a két társaság business osztályához is. Az American Airlines nagyvonalúságának köszönhetően és a British Airways minden bénasága ellenére sikerült a két hasonló terméket egy hétvége alatt kipróbálnom a mindkettő számára kiemelt fontosságú London - New York útvonalon.

Ha egy hétvégi városnézést tervez az ember, akkor értelemszerűen valami közeli célpontot választ. Nos, nálunk ez nem mindig olyan egyértelmű. Utaztunk már a világ másik felére négy nap kedvéért és most is egy normálisnál hosszabb utat vállaltam be két napért.

Évekkel ezelőtt, a járvány előtt írtam a British Airways és az American Airlines prémium turista kabinjairól egy összehasonlítást. Akkor nem nagyon nyűgözött le az angol légitársaság koros B747 gépén a régi ülés, a lekapcsolhatatlan világítás és a lógó lábtámasz a törött asztalkával. Most úgy alakult, hogy ismét a két céggel repültem ismét prémium turista osztályon ismét Kaliforniába, de most legalább a párom után és nem előtt, lássuk mi változott az évek alatt.

Mivel idén év elején elég törzsutas pontot gyűjtöttünk a Oneworld szövetségben, ezért mikor páromnak lehetősége adódott egy céges út során business jegyet választani az Egyesült Államokba, más légitársaságok felé is kacsintgathatott. Már régóta ki szerette volna próbálni a Virgin Atlantic új székeit, ezért már csak az ügyintézőt kellett meggyőzni, hogy a British Airways és a Virgin régebbi székeit kerülje el. A jegyárazó algoritmusoknak hála nem volt probléma, mert a kiszemelt út volt a legolcsóbb opció.