Ez az utunk tavaszra, egészen pontosan április elsejére volt beütemezve, de aztán a bolondok napjához méltó módon repülőtéri kirándulás lett belőle. Többszöri átütemezés után végül sikerült elutaznunk és azt kell, hogy mondjam, megérte. Hétvégi városnézéshez, sörözéshez és kolbászozáshoz ideális helyszín.

Egynapos pécsi városnézésünk után végcélunk, Villány felé indultunk. A 2500 fős település meglepő módon városi ranggal bír, a megjelenésén ez persze egyáltalán nem tükröződik. Pécstől mintegy fél óra kocsival, ha vonattal érkezünk, nem árt tudni, hogy a vasútállomást a Templom-hegy választja el a településtől, azt meg kell kerülni.

A külföldi útjaink mellett folytattuk magyarországi országjárásunkat is. A tavalyi tokaji és keszthelyi látogatásunk után idén a villányi borvidéket vettük célba, de hiba lett volna kihagyni útközben Pécset.

Rég nyűgözött le város annyira, mint Portó. Sok helynek van egyedi hangulata, építészete vagy történelme, de itt mindezek fúziója egyedülálló légkört hozott létre, melynek köszönhetően felkapott turista célpont lett.

A múltkori próbálkozás után úgy gondoltam adjunk még egy esélyt a MÁV prémium osztályának. Vigaszágon simán nyerő lehet, mert a "műszaki hiba miatt nem közlekedik" állapothoz képest csak jobban teljesíthet. Ez így is történt, de messze nem volt tökéletes az élmény.

Olasz utunk folytatásában Bologna, Rimini és San Marino után az utolsó állomáshoz érkeztünk: vonattal utaztunk Firenzébe. Bolognáig ismét a Frecciarossa vonat business osztályán, majd átszállás után egy IC vonat másodosztályán tettük meg a rövid utat. Most mindkét vonat időben indult, de a Frecciarossa kiszolgálás még rosszabb volt, mint előzőleg, mert a büfé kocsiban egy személy volt szolgálatban.

Olaszországi utunkat elsősorban párom "látogassuk meg Európa összes miniállamát" küldetése indokolta. Monaco, Andorra és Luxemburg után most San Marinon volt a sor, ide Riminiből ugrottunk át egynapos város-, illetve országnézésre.

A rövid és mondhatni nyílegyenes vonatút után Bolognából egy meglepően hangulatos és modern vasútállomás és előtér fogadott minket. A hotelünk az állomás túlsó oldalán volt, amihez fura módon meg kellett kerülnünk az egészet, mert a vágányoktól csak egyik irányban lehet elhagyni az állomást. 

Párom évekkel ezelőtt a fejébe vette, hogy beutazza Európa összes mini államát, így került sor Monacora, Luxemburgra, Andorrára és most San Marinon volt a sor. Sajnos a miniállamok közös jellemzője, hogy minik és kevés kivételtől eltekintve nincs saját repülőterük, ezért csak úgy tudjuk meglátogatni őket, ha egy nagyobb utazás részeként teszünk egy kitérőt. Így kerültem Bologna repülőterére hajnali egykor,  hogy még éppen lássam az utolsó városba tartó buszt elhúzni...

Ha nincsenek elvárások, nincs csalódás. Ebben a szellemben indultam neki ennek a hétvégi városnézésnek, a végén mégis csalódás lett, csak éppen pozitív. Még akkor is, ha a hotel élményt nem számítjuk, de ne rohanjunk előre.