Bár egyre több repülő szeli az eget és egyre több ország nyit újra, úgy gondoltuk nem rohanunk bele a vakvilágba, inkább továbbra is belföldre koncentrálunk. Így bepattantunk a kis kék golyóba és ismét kiruccantunk vidékre.

Mivel a karantén lenullázta a tervezett utazásaink listáját, a korlátozások enyhítése után úgy döntöttünk, hogy legalább helyben kirándulunk egy kicsit. Ehhez leporoltuk a blog eddigi utazásai során nem sok szerephez jutott kis autónkat és csavarogtunk egyet.

Ha nem is olyan sok és gyakori utazást terveztünk mint tavaly, azért az idei évre is állítottunk össze egy listát. Ezek egy része már le is volt foglalva, másik fele még csak körvonalazódott mikor ment a lecsóba. Lássuk, mi lett volna, ha...

Miután végigvettük, milyen járatok repülnek a járvány idején, illetve mi történik a felesleges gépekkel, beszéljünk most a személyzetről. A repülőgépek tárolása és karbantartása mellett kevés szó esik a repülőszemélyzet helyzetéről, pedig ez is fontos tényező lesz az iparág újraindításakor.

A múltkori részben azt boncolgattuk milyen járatok repülnek a járvány alatt, most pedig azt nézzük meg, mit csinálnak a földre kényszerített testvéreik. Hol tárolják ezeket a gépeket? Milyen karbantartási és állagmegóvási munkákat végeznek rajtuk? Kép forrása: bbc.co.uk

A feje tetejére állt a repülés világa, a repülőgépek nagy többsége a földre kényszerült, amik viszont repülnek, néha felettébb szokatlan helyeken bukkannak fel vagy szokatlan küldetéseket hajtanak végre. kép forrása: flightradar24.com

"Kedves utasaink, köszöntjük önöket Budapesten, azaz Bukaresten, ahol a helyi idő..." közölte a British Airways pilótája landolás után. Úgy látszik ezt a két várost már mindig keverni fogják. Mondjuk a British Airways esetén figyelmesnek kell lenni, ők nemcsak szóban tévesztettek várost korábban.

A kaliforniai utunkhoz az akcióknak köszönhetően prémium turista osztályt választottunk. Ráadásul sikerült úgy összepárosítani a járatokat, hogy odafelé American Airlines, visszafelé British Airways gépen ültünk, így a múltkori Iberia-Latam járatpárhoz hasonlóan lehetőség nyílt frissiben összehasonlítani őket. Bár a végeredmény nem ért váratlanul, ennél azért szorosabb versenyre számítottam.

A kellemes de annál rövidebb repülés után San Francisco repülőterére érkezve a terminálok között közlekedő automata vonat felé vettük az irányt, amivel átmentünk a BART nevű elővárosi vasút állomásához, hogy negyedóra múlva még mindig a jegyautomata előtt tébláboljunk és egymással üvöltözzünk.

A kaliforniai utunk tervezésekor három opció volt Los Angeles és San Francisco között. Az autóbérlést és vezetést azért vetettük el, mert autópályán nyolc órás út, viszont az nem túl érdekes, a parton tekergő látványos út viszont tíz órába telik. Ennyi időnk nem volt, arról nem is beszélve, hogy ez is csak úgy érdekes, ha néha megáll az ember körülnézni. A második lehetőség az éjszakai busz volt, amit kalandvágyból bevállaltam volna, de aztán a kényelmetlen indulási és érkezési időpontok miatt ez is kiesett. Maradt a repülés és hogy, hogy nem páromnak megint sikerült egy kicsit feltuningolnia az egyórás utat. Állítása szerint ugyanis a first class jegy "alig" volt drágább, mint a turista osztály, így beadtam a derekamat.

Miután két és fél órát vártam páromra a két bőrönddel a Heathrow repülőtéren, landolás után már csak egy órát kellett rá várnom a los angelesi repülőtér érkezési csarnokában. Másfél órával utánam landolt, de sokkal gyorsabban átvergődött, mert nem kellett bőröndre várnia. Míg vártam rá, kiderítettem honnan mennek a buszok a város felé, így mire kis kézitáskájával megérkezett, már minden el volt rendezve.

- Nem hiszem el, nincs itt! Ez nem lehet igaz! Otthon maradt az útlevelem!

Na, ez pont nem az, amit az ember hallani akar a párjától a repülőtéren, járat indulás előtt két és fél órával, miután mosolyogva begurította a bőröndöket az American Airlines priority check-in pultjához a Heathrow repülőtéren. Egy pillanat alatt hervadt le a mosolyom, vált köddé az elkövetkező két órára tervezett reggelizés és koktélozás a Qantas váróban (igen, reggel is lehet koktélozni) és kapcsoltam éles üzemmódba.

Aki már lépett utasszállító repülőgép fedélzetére, bizonyára kukkantott már be az ajtóban álló légiutas kísérő válla fölött a nyitott pilótafülkébe. A sok kapcsoló, nyomógomb és kijelző  impozáns látványt nyújt és sokan irigykednek picit a pilótákra, akik értenek is hozzá. Sokak álma, hogy közelebbről szemügyre vegyék a műszereket, de erre sajnos 2001. szeptember 11. óta nincs nagyon lehetőség. Legalábbis repülés közben...
(kép forrása: gizmodo.com)

Ha sok más, élvezetesebb város helyett mégis inkább Londonba látogat valaki, de már megvolt a Hyde Park, kipipálta a House of Parliamentet, körbenézett a London Bridgen és utazott a metrón, akkor kezdődhet az alternatív városnézés, hiszen más városokhoz hasonlóan London is tartogat hipszter látnivalókat! Összeszedtem még egy kupac olyan kevésbé ismert nevezetességet, melyekre az évek során bukkantam rá és most megosztom őket.

Ha sok más, élvezetesebb város helyett mégis inkább Londonba látogat valaki, de már megvolt az őrségváltás a Buckingham palota előtt, kipipálta a Big Bent, körbenézett a Trafalgar Squaren és átkelt a Tower Bridgen, akkor kezdődhet az alternatív városnézés, hiszen más városokhoz hasonlóan London is tartogat hipszter látnivalókat! Összeszedtem pár olyan kevésbé ismert nevezetességet, melyekre az évek során bukkantam rá és most megosztom őket.

Hány felszállás előtti biztonsági tájékoztatót néztünk meg a blog évada alatt? Hány hotelben szálltunk meg párommal és melyik volt a legvagányabb? Melyik volt a legemlékezetesebb helyszín és melyik repülőtéri váró a kedvencünk? A blog első évada meglehetősen sűrűre sikerült, számtalan írás született az egzotikus, különleges és éredekes utazásokból. Mielőtt belevágnánk a következő évadba, itt egy kis összefoglaló az évről.

A vietnámi út után úgy dőltem hátra, hogy megvolt az idei utolsó út, most már nyugalom van. Persze csak addig, amíg párom ki nem találta, hogy karácsonyi vásározni azért még el lehetne menni valahova. Én erre a Winter Wonderlandet javasoltam a Hyde Parkban, mert ahhoz nem kell utaznunk, de le lettem szavazva. Végül beadtam a derekam, azzal a kikötéssel, hogy a lehetséges célállomások helyett menjünk Barcelonába, mert ottani ismerőseinket meg tudjuk szállni ismerőseinknél meg tudunk szállni.

Karácsony közeledtével gombamód szaporodnak a karácsonyi vásárok, érkeznek is róluk a beszámolók mindenfelől. Gondoltam én is írok arról, milyen Utazó Tódi városában a legnagyobb vásár, ezért több év kihagyás után erőt vettem magamon és ellátogattam a Hyde Parkban berendezett Winter Wonderlandbe.

A ködös, sáros, hideg és esős Sa Pa után felüdülés volt visszatérni a trópusi klímájú Hanoiba. Viszont nem volt annyira felüdülés visszatérni az őrült, zajos városi létbe. Az utcákat ellepő ezernyi kétütemű robogó recsegése és a folyamatos dudálás egy folyamatos háttérzajjá áll össze, ami csak éjszakára csillapodik. Nekünk szerencsére nem kellett a vezetéssel foglalkozni, kisbuszunk sofőrje a hotelig tört utat a robogósok áradatában.

Egyetlen, Hanoiban töltött éjszaka után kora reggel indultunk Sa Paba, Vietnám északi részének hegyi városkájába. Ide két látnivaló miatt utaznak a turisták és túrázók: az egyik a város völgyében kialakított rizsteraszok látványa, a másik a közeli Phan Xi Pang (Fansipan) hegycsúcs, amely Indokína legmagasabb pontja. Mi megnéztük mindkettőt, jobban mondva egyiket sem.