Nem tudnám megmondani, melyikünk bakancslistáján volt hamarabb rajta Vietnám, de mindketten egyetértettünk, hogy érdemes ellátogatni oda. Mondjuk az időpontban és az utazás módjában nem annyira, de mindegy, a végén sikerült az eddigi legbonyolultabb és leghosszabb utazást összeállítani két és fél főre.

Számos olyan város van, ami semmiről sem nevezetes, mégis érdemes meglátogatni, mert maga a városkép vagy a hangulat ragad magával. Így van ez Luxemburggal is (az országgal és a várossal is), melyet az európai miniállamok túra keretében látogattunk meg Andorra, Monaco és a Vatikán után. Igen, párom talál ki ilyen tematikus mellékküldetéseket az utazásokkal kapcsolatban.

Van egy vissza-visszatérő nyavalya, ami néha elővesz. Na nem gyakran, körülbelül három-négy évente, de akkor elég rendesen. Befészkeli magát a fejembe, folyamatosan kínoz és nem tudom kiverni onnan. Én úgy hívom knédli kór, mert ilyenkor az van, hogy knédlit kellene enni. A gond az, hogy ez hónapokig képes ott motoszkálni és eddig mindig az volt a gyógymód, hogy elmentünk Prágába. Idén is jött a kattanás, úgyhogy időben szóltam páromnak, hogy ütemezzen be egy villámlátogatást.

A villámnyaralás előző részében bejártuk a város déli részét, félidőben pedig áttettük a székhelyünket egy másik hotelbe. Páromnak a Face Suite apartman hotelre esett a választása, mely a Petronas Tower közelében helyezkedik el, ráadásul egyike a város tetőmedencével rendelkező épületének.

"First in Business" 

Ezzel a szlogennel indította útjára Qsuite elnevezésű business class termékét a Qatar Airways 2016-ban. A mondatot kétféleképpen lehet fordítani, mindkettő igaz a cég filozófiájára: az egyik az "első osztályú business", ami arra utal, hogy a cég lassan kivezeti az első osztályú kabint és a business class szolgáltatást emeli magasabb színvonalra, a másik értelmezés szerint "első a business classok között", ami a versenytársakat megelőző, emelt színvonalú szolgáltatásra céloz. Ezt a kabint volt alkalmam párommal magyar bloggerként elsőként kipróbálni.

Mivel év közben már rengeteget utaztunk és úgy nézett ki, hogy a munkahelyen nem tudnak majd sokat nélkülözni minket, ezért csak egy rövid utazást terveztünk őszire. És mit csinál az épelméjű ember, ha csak pár napja van pihenésre? Nem utazik messzire, ugyebár. Nos, mi Kuala Lumpurba ugrottunk át négy napra, mindenki döntse el mennyire épelméjű dolog ez.

A nem túl normális London-Madrid-Frankfurt-London útvonallal érdekes utazási rekordot sikerült felállítani idén, amit én is csak később realizáltam. Ezzel az úttal ugyanis mindkét országba háromszor utaztam idén, ezért dupla tripla az alcím. Erre eddig nem volt példa, szerintem újra nem is lesz egyhamar. Párom, aki eggyel kevesebb utat teljesített, "csak" egy országról mondhatja ezt el.

Idén nyáron többször is sztrájk fenyegette London légiközlekedését. A heathrowi, gatwicki és stanstedi repülőterek földi kiszolgálószemélyzetének összehangolt sztrájkja mellett a British Airways pilóták is munkabeszüntetést fontolgattak. Mivel párommal mi is rendszeresen utazunk, majdnem érintettek lettünk. Nem várva utolsó pillanatig, megpróbáltunk elébe menni a problémának és elkerülni a sztrájkot. Most elmesélem, mennyire volt ebben partner a British Airways, hátha más is hasonló helyzetbe kerül. Kép forrása: flickr.com

Ha azt mondom trópusi nyaralás, akkor gondolom mindenkinek egy drága, hosszú és fárasztó repülőút jut eszébe, aminek a végén kinyújtóztathatja a lábát a homokos tengerparton a pálmafák árnyékában. Pedig ehhez nem feltétlenül kell a Távol-Keletre, vagy Európában maradva Ibizáig vagy a Kanári szigetekig utazni. Akármilyen hihetetlenül hangzik, mindez a kontinentális Európa kellős közepén is élvezhető, a léghajók örökségének és egy kis trükknek a segítségével.

Filmfesztivál, luxus, csillogás, sztárok, pálmafák: ezek jutnak az ember eszébe, mikor a Francia Riviérára gondol. Akár egy hetet is érdemes rászánni és végigjárni a nevezetes városokat és csodás strandokat. Nekünk csupán egy hosszú hétvégényi időnk volt, ezért Cannes-t, Nizzát és Monacot zsúfoltuk bele a programba.

Legutóbbi haza látogatásunkkor kicsit körbenéztünk a SkyCourt és a 2B terminál részen, milyen repülőtéri várók várják a légitársaságok törzsutasait, a business classon utazókat illetve a fizető vendégeket. Mivel Londonba utaztunk, ezért a SkyCourt és a 2B terminált tudtuk bejárni, a 2A terminálon lévő Platinum Lounge-t nem, csak feltételezzük, hogy nem sokban térhet el a 2B terminálon lévő párjától. Ezeket vetettük össze a más repülőtereken tapasztaltakkal.

Rövid időn belül másodszor is Budapestre látogattunk, mert összegyűlt egy-két elintéznivaló, meg az útlevelem hong kongi problémájának is utána szerettem volna járni. Nem terhelek senkit sem az érdektelen család és ismerős látogatással, de az ügyintézés nem volt egyszerű. Elöljáróban annyit, hogy egy nap háromszor voltam kormányirodában.

Körülbelül hét éves lehettem, mikor szüleim úgy gondolták, hogy megismertetik velem a síelés örömeit. Mivel ők nem síeltek, ezért engem sem nagyon hozott lázba a dolog. De szófogadó kisgyerek voltam, így hagytam, hogy beöltöztessenek overállba, mint valami félresikerült űrhajóst. Az újonnan vásárolt síléccel és bottal megálltunk a Bükkben egy kis lejtő tetején és mondták, hogy csússzak. Hát csúsztam cirka tíz-húsz métert az aljáig, majd ott megálltam és kérdeztem, hogy: És most??? Közölték, hogy le lehet csatolni a leceket, felcipelni és megint csúszni. Na ekkor közöltem velük, hogy én inkább befejezném ezt a bohóckodást, mert nem ér annyit az egész. Úgyhogy síelős karrierem itt ért véget, a síléc talán még ma is ott porosodik valahol a garázsban.

Egy világ, ahol éjjel-nappal zajlik az élet: fel-alá robogó vonatok, korcsolyázó jegesmedve, strandoló pingvinek, a Mikulással motorozó rénszarvas és víz alatt legelő tehenek. És ha ez nem lenne elég, óramű pontossággal tör ki egy vulkán vagy száll le az űrsikló. Ezernyi aprólékosan kitervelt és megvalósított részlet, amitől tátva marad az ember szája: Hamburg egyik régi raktárépületében percenként áll fejre a miniatűr világ.

A napokban zajló Párizsi Airshow kisebb meglepetése volt, hogy a Wizzair mellett három másik légitársaságot is tulajdonló Indigo Partners 32 db vadonatúj Airbus A321XLR gépre, valamint 18 Airbus A320neo gép XLR-re történő átalakítására adott le megrendelést. Az új gépek közül 20 a Wizzair kötelékében fog üzembe állni, így sokan azt találgatják, mely városokba nyit majd új járatot a cég. Az igazi kérdés azonban nem az, hanem az, hogyan akar betörni a Wizzair a hosszútávú piacra?

A Paris Air Show 2019 keretében június 18-n az iparági megfigyelők által nemrégiben kritizált Skytrax (lásd keretes írást) közzétette az idei értékeléseit. Nagy meglepetés nem született, többnyire az előző évek nagyágyúi szerepeltek a rivaldafényben, de lássuk a részleteket.

Ennyi utazás után a nagyvilágban ideje volt már hazalátogatni Budapestre. De aki azt hiszi, hogy egy hétvégi családlátogatást nem tudunk megbonyolítani, az nagyon téved, nekünk úgy látszik mindig komplikált az elindulás. Alkoholba fojtott hangya és pityókás kezdés után hirtelen józanodás.

Sokat tipródtunk, hogyan jussunk vissza Krabira a repülőtér közelébe. Egy ideig a komp nézett ki nyerőnek, de hiába bizonygatta minden utazási ügynök, hogy megy hajó Krabira (és nem pedig Ao Nangra), egyik prospektusban sem volt feltüntetve. Bemondásra meg nem hiszek el semmit egy olyan országban, ahol akkor is igenlően bólogatnak, amikor nem is értik a kérdést. Aztán a buszon gondolkodtunk, de az négy órás zötykölődés lett volna, ki tudja milyen járművön. Végül extravagáns módját választottuk az utazásnak: béreltünk egy kocsit sofőrrel.

Patong szintén Phuket sziget nyugati oldalán, az eddig említett helyekhez képest azonban északabbra található. Itt egy kicsit tudathasadásos hotelben szálltunk meg: mivel épp átnevezés alatt állt, mi a Surf hotelbe jelentkeztünk be, de a Clover hotelből jelentkeztünk ki, az épület falán lévő feliratot is ottlétünk alatt cserélték ki. Az egyes tárgyak fele (törülköző, papucs, étlap, stb.) még a régi-, másik fele már az új névvel volt ellátva.