Bár az év nagy részében az Egyesült Államoké volt a főszerep egy váratlan fordulatnak köszönhetően, azért ne felejtsük el, hogy az év elején milyen felejthetetlen utakon vettünk részt a Távol- és a Közel-Keleten.

Mivel végéhez közeledik párom féléves Egyesült Államokbeli kiküldetése, visszatértem egy hétvégére San Joseba, hogy néhány dolgot hazahozzak a költözés előtt. Az idei év után elmondhatom, hogy életem legjobb befektetése volt a tavaly igényelt és két évig érvényes ESTA, mely fedezte a tavalyi chicagoi és az idei két san jose-i, new yorki és new orleans-i utakat.

Szerencsés helyzetben van az, aki a cége kontójára válogathat a business repülőjegyek között. Párom megtehette, ezért a félidei hazaútjához Kaliforniából a Virgin Atlantic helyett a SkyTeam szövetségi tag KLM járatát választotta, részben kíváncsiságból, részben pontgyűjtő stratégiai megfontolásból.

Már régóta a listámon volt New Orleans és most, hogy idén ilyen sokat járok az Egyesült Államokba úgy gondoltam, ide is elnézhetnénk a párommal. A város egy hétvége alatt bejárható, nincs túl sok vagy nagy látványosság, de itt mindenből ízelítőt kaphat az ember: a déli államok gasztronómiájából és építészetéből, a jazz zenéből, a Mississippi élővilágából, a kisvárosi hangulatból és a nagyvárosi forgatagból.

A new yorki látogatás első bejegyzésében a repülőtérről városba való bejutást és Manhatten déli részének látnivalóit vettük sorra, most merészkedjünk kicsit beljebb a városba.

A kilenc évvel ezelőtti new yorki utunk után párom kaliforniai expatoskodása adott okot az újabb látogatásra. Hogy mindketten közel ugyanannyit utazzunk, igyekeztünk félúton találkozni, így esett a választás erre a városra. Mivel annakidején már egy hetet töltöttünk a városban, most nem nyomasztott annyira a kötelező városnézés a rendelkezésre álló két nap alatt, a poszt egy részét az emlékeim alapján írtam.

Pár héttel ezelőtt, mikor a prémium turista osztályokról szóló összehasonlítást írtam, nem sejtettem, hogy ilyen hamar szerencsém lesz a két társaság business osztályához is. Az American Airlines nagyvonalúságának köszönhetően és a British Airways minden bénasága ellenére sikerült a két hasonló terméket egy hétvége alatt kipróbálnom a mindkettő számára kiemelt fontosságú London - New York útvonalon.

Ha egy hétvégi városnézést tervez az ember, akkor értelemszerűen valami közeli célpontot választ. Nos, nálunk ez nem mindig olyan egyértelmű. Utaztunk már a világ másik felére négy nap kedvéért és most is egy normálisnál hosszabb utat vállaltam be két napért.

Évekkel ezelőtt, a járvány előtt írtam a British Airways és az American Airlines prémium turista kabinjairól egy összehasonlítást. Akkor nem nagyon nyűgözött le az angol légitársaság koros B747 gépén a régi ülés, a lekapcsolhatatlan világítás és a lógó lábtámasz a törött asztalkával. Most úgy alakult, hogy ismét a két céggel repültem ismét prémium turista osztályon ismét Kaliforniába, de most legalább a párom után és nem előtt, lássuk mi változott az évek alatt.

Mivel idén év elején elég törzsutas pontot gyűjtöttünk a Oneworld szövetségben, ezért mikor páromnak lehetősége adódott egy céges út során business jegyet választani az Egyesült Államokba, más légitársaságok felé is kacsintgathatott. Már régóta ki szerette volna próbálni a Virgin Atlantic új székeit, ezért már csak az ügyintézőt kellett meggyőzni, hogy a British Airways és a Virgin régebbi székeit kerülje el. A jegyárazó algoritmusoknak hála nem volt probléma, mert a kiszemelt út volt a legolcsóbb opció.

Bahrein nevét hallva sok embernek ugyanaz volt a reakciója: minek oda menni, ott nincs is semmi. Nos, valóban nem olyan látványos és nyüzsgő, mint Dubaj vagy Abu Dhabi, de pont a turista attrakciók hiánya miatt enged jobb betekintést az arab világba.

Ez a városnézés  eredetileg három évvel ezelőttre volt időzítve, de ez lett az első járvány miatt törölt utunk. Most bepótoltuk a kihagyást és évek óta először tettük be a lábunkat egy új kontinensre. 

A Qatar Airways és a dohai repülőtér úgy látszik elhatározta, hogy minél több utasnak lounge hozzáférést biztosít. Ennek érdekében nemrég átrendezték a meglévő várókat és nyitottak pár újat, aminek köszönhetően lassan már több utasnak jár lounge, mint amennyinek nem. Kép forrása: dohahamadairport.com

Ha jól számolom, a Qatar Airwaysnél jelenleg hatféle business ülés van rendszeresítve - nem számolva az ideiglenesen Qatar "fennhatóság" alatt lévő Finnair és Cathay Pacific gépek székeit. Nagy a szórás a székek típusa és minősége között, ami nem túl jó hír azoknak, akik szeretnék kipróbálni a prémium kabint. Thaiföldi nyaralásunk során három különböző székben is sikerült pár órát eltöltenem.

Nyaralásunk utolsó állomása Pattaya volt. A vérmérsékletünktől és stílusunktól kissé idegen, nyüzsgő és éjszakai életéről (is) ismert helyet azért látogattuk meg, hogy megnézzük tényleg olyan-e, mint amilyennek mondják. Bár a felkészülésnek köszönhetően nem okozott csalódást, az tény, hogy nem teljesen nekünk való hely.

Több, mint négy év elteltével tértünk vissza Ázsiába, méghozzá ismét Thaiföldre. Ebben némi szerepe volt a repülőjegy választásnak is, de főleg annak, hogy bőven van még mit bejárnunk ebben a hatalmas országban.

Az idei év a legfejetlenebb és legkiszámíthatatlanabb volt a blog írása kezdete óta. A járvány alatt lenullázott kereskedelmi repülés a létszám- és kapacitáshiánnyal küszködve próbált talpraállni, miközben az ukrán válságtól kapta a következő ütést.

A kismillió repülésünk során valahogy sosem indultunk a London City Airportról, oda mindig csak érkeztünk. Mondjuk azok némelyike emlékezetesre sikerült a megszokotthoz képest meredekebb siklópálya és a londoni időjárás okozta oldalszél miatt. Párom ezért nem habozott, mikor lehetősége nyílt egy induló járatra lecsapni, a célállomás szinte lényegtelen volt.

Talán már említettem, hogy párom különböző célokat tűz ki magának az utazásokkal kapcsolatban. Ilyen volt a minden hónapban utazzunk valahova ötlet, vagy az európai miniállamok meglátogatása. Nos, ennek újabb fejezete érkezett el: Vatikán, Monaco, Luxemburg, Andorra és San Marino után Málta került sorra. Valahogy nekem egyáltalán nem akarózott menni, de ezt szokás szerint senki nem kérdezte.