Párom annyira belelkesült, hogy a fogság hónapjai után ismét ki lehet mozdulni, hogy a Chippenham utáni hétvégén már robogtunk is Hampshire felé. A célállomás Corhampton volt, egy kis falucska Portsmouthtól északra. Tulajdonképpen mindegy volt hova, csak mozduljunk ki otthonról.
Öt hónapos lezárás után lépésről lépésre nyitott újra az Egyesült Királyság, mikor először kidugtuk otthonról az orrunkat. Elsőként a belföldi utazás vált lehetővé, így a tavalyi kirándulásokhoz hasonlóan megint beizzítottuk a kis kék golyót és megjárattuk egy kicsit az angliai vidéken.
Már egy órája ülök itt és azon gondolkodok, mégis hogyan lehet évadzárót írni egy olyan évadhoz ami gyakorlatilag el sem kezdődött?! A maga módján ez az év is egy "élmény" volt, de senki sem erre fizetett be. Tavaly az volt a kérdés hányféle repülőgépet próbálunk ki, idén az, hogy ülünk-e egyáltalán repülőre. Tavaly számos hotelt látogattunk szerte a világban, most az a kérdés, nyitva vannak-e egyáltalán.
Tavasszal még csak elmélet volt, mára valósággá vált egyes repülőgép típusok nyugdíjazása a nyáron is negyedgőzzel üzemelő és télre méginkább leálló légiközlekedés következtében. Egyes típusokra már ki is mondták az ítéletet, mások még reménykedhetnek. Kép forrása: Carlos Enamorado/Airliners.net
Bár az országnak azon a részén nőttem fel, egészen kicsi gyerek voltam, mikor utoljára Szilvásváradon jártam. Így mikor párom felvetette egy egri városnézés ötletét, én azonnal rákontráztam a közeli Szilvásváraddal, így ez lett magyarországi csillagtúránk első és második állomása után a harmadik.
Az első rész budapesti lazulása után - mint egy nyaralás a nyaralásban módon - vidéken, méghozzá a Csongrád megyei Makón és Szegeden néztünk körül. Mindkét dél-alföldi város változatos programokat kínál, a felkapott turista helyek tömegei nélkül.
Bár már voltak jelei, év elején nem gondoltam volna, hogy egész nyárra egyetlen magyarországi utazást tudunk összehozni, ráadásul azt is milyen nehezen. Mialatt szorgalmasan látogattuk a vidéki Anglia látnivalóit, folyamatosan tervben volt egy hazaút, de valami mindig közbejött.
Nem is olyan régen a repülés még varázslat és élmény volt, szabadon lehetett hosszabb-rövidebb nyaralásokra menni. A járvány kezdete óta azonban gyökeresen megváltozott minden és ez rányomja bélyegét a légiközlekedésre is. Lássuk, hogyan lehet repülni most és mi várható a jövőben.
Olyan jól belejöttünk a vidéki túrázásokba, hogy a Bewl Water után másnap is felkerekedtünk és jeti vadászatra indultunk. Szerencsére jetit lehet találni az angol vidék lankás dombjainak ligeteiben is, így nem kellett nagyon megerőltetni magunkat.
Miután a gondtalan külföldi nyaralás továbbra is csak vágyálom a folyamatosan változó utazási szabályok miatt, továbbra is a kocsival elérhető vidéki célpontokon éljük ki a nyaralási vágyunkat. Miután meglátogattunk egy-egy Country Parkot és a tengerpartot, úgy döntöttünk egy nagyobb helyszínt nézünk meg, méghozzá két, fél éve nem látott ismerősünkkel.
Az angliai időjárásról mindenkinek a borús, hideg, esős idő jut eszébe. Csakhogy nyáron közel sem olyan rossz a helyzet és néha kifejezetten kánikula tud lenni. Ilyenkor pedig mindenki vízpartra rohan, távolságtartás ide, fertőzésveszély oda.
Bár egyre több repülő szeli az eget és egyre több ország nyit újra, úgy gondoltuk nem rohanunk bele a vakvilágba, inkább továbbra is belföldre koncentrálunk. Így bepattantunk a kis kék golyóba és ismét kiruccantunk vidékre.
Mivel a karantén lenullázta a tervezett utazásaink listáját, a korlátozások enyhítése után úgy döntöttünk, hogy legalább helyben kirándulunk egy kicsit. Ehhez leporoltuk a blog eddigi utazásai során nem sok szerephez jutott kis autónkat és csavarogtunk egyet.
Ha nem is olyan sok és gyakori utazást terveztünk mint tavaly, azért az idei évre is állítottunk össze egy listát. Ezek egy része már le is volt foglalva, másik fele még csak körvonalazódott mikor ment a lecsóba. Lássuk, mi lett volna, ha...
Miután végigvettük, milyen járatok repülnek a járvány idején, illetve mi történik a felesleges gépekkel, beszéljünk most a személyzetről. A repülőgépek tárolása és karbantartása mellett kevés szó esik a repülőszemélyzet helyzetéről, pedig ez is fontos tényező lesz az iparág újraindításakor.
A múltkori részben azt boncolgattuk milyen járatok repülnek a járvány alatt, most pedig azt nézzük meg, mit csinálnak a földre kényszerített testvéreik. Hol tárolják ezeket a gépeket? Milyen karbantartási és állagmegóvási munkákat végeznek rajtuk? Kép forrása: bbc.co.uk
A feje tetejére állt a repülés világa, a repülőgépek nagy többsége a földre kényszerült, amik viszont repülnek, néha felettébb szokatlan helyeken bukkannak fel vagy szokatlan küldetéseket hajtanak végre. kép forrása: flightradar24.com
"Kedves utasaink, köszöntjük önöket Budapesten, azaz Bukaresten, ahol a helyi idő..." közölte a British Airways pilótája landolás után. Úgy látszik ezt a két várost már mindig keverni fogják. Mondjuk a British Airways esetén figyelmesnek kell lenni, ők nemcsak szóban tévesztettek várost korábban.
A kaliforniai utunkhoz az akcióknak köszönhetően prémium turista osztályt választottunk. Ráadásul sikerült úgy összepárosítani a járatokat, hogy odafelé American Airlines, visszafelé British Airways gépen ültünk, így a múltkori Iberia-Latam járatpárhoz hasonlóan lehetőség nyílt frissiben összehasonlítani őket. Bár a végeredmény nem ért váratlanul, ennél azért szorosabb versenyre számítottam.
A kellemes de annál rövidebb repülés után San Francisco repülőterére érkezve a terminálok között közlekedő automata vonat felé vettük az irányt, amivel átmentünk a BART nevű elővárosi vasút állomásához, hogy negyedóra múlva még mindig a jegyautomata előtt tébláboljunk és egymással üvöltözzünk.