Eredetileg egy posztot szántam a Keleti pályaudvaron található MÁV üzleti várónak és a MÁV 1+ prémium osztály szolgáltatásnak, de mivel a kettő között ég és föld a különbség, így nem volt kedvem egy kalap alá venni őket.

Nyaralt már valaki repülőtéren? Nem??? Pedig nagyon praktikus: az ember átéli az utazás izgalmát és a repülőtér forgatagát anélkül, hogy azt követné a fárasztó és sokszor unalmas repülés. Most elmondom, hogyan lehet ilyenben része az embernek - igaz, akaratán kívül.

Bár legutóbbi utamon nem a business class kabinban utaztam, repülés közben sikerült egy üres széket kipróbálnom. Azért voltam rá kíváncsi, mert a 2019-ben bejelentett Club Suite az iparág legrosszabbjának tartott székét hivatott lecserélni. (Borítókép: mediacentre.britishairways.com)

Egy több, mint kellemes repülőutat követően kora este landoltunk a szeles városban, aminek felfedezésére két és fél napunk állt rendelkezésre. Landolás után átvonatoztunk a hármas terminálra, ahol egy bérlet vásárlás kalamajka után elindultunk a város felé.

Valljuk be, egy nagyobb nyaralás általában egy fárasztó repülőúttal kezdődik, melynek eredményeképp még fáradtabban és nyúzottabban kezdjük a nyaralást, mint mikor elindultunk. Ezért fantasztikus dolog, ha a pihenés már induláskor elkezdődik és a repülés is a nyaralás részévé, egyfajta élménnyé válik. (Borítókép: mediacentre.britishairways.com)

Idén is a járvány határozta meg az utazási lehetőségeket és desztinációkat, szerencsére sikerült külföldi és belföldi utakat is bezsúfolni abba az időszakba, amikor lehetett utazni.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy nyáron Barcelona időjárása nem túl barátságos, érdemes megvárni az őszt a látogatással. Az enyhébb időjárás városnézés szempontjából szerencsésebb, de még strandoláshoz is megfelelő. Idén párommal mi is így tettünk, egy hosszú hétvégényivel meghosszabbítottuk a nyarat. 

A megszokott egy-két hét magyarországi tartózkodás helyett idén a másfél hónap arra is lehetőséget adott, hogy nyaralást szervezzünk a nyaralásba. Párom már nagyon szeretett volna Ljubljanába elmenni, (mondjuk hova nem?), most itt volt a nagyszerű alkalom.

Sokszor van úgy, hogy éppen a legközelebbi helyek kerülik el az ember figyelmét, hiszen "oda úgyis bármikor el lehet menni", ezért végül sosem szánja rá az időt az ember. Így voltunk sokáig Szentendrével is, ahova most mégis ellátogattunk. Aztán jártunk a túlparton lévő Gödön is, bár a tervezett motorcsónakozás rövidebb lett, mint terveztük.

A Miskolc-Tokaj régió után egy kis dunántúli kört tettünk Tatabánya, Pannonhalma és Gyenesdiás érintésével. A munka mellett nem volt sok időnk, így egy hétvégét toldottunk meg pár nappal és sűrítettünk bele minél több dolgot.

A tavalyi országjárást folytatva idén is több városba látogattunk el. Míg tavaly Budapestet és környékét, Szegedet és Makót, valamint Egert és Szilvásváradot érintettük, most elsőként az ország északkeleti részébe kóstoltunk bele. 

A larnakai napok után a sziget nyugati felén lévő Paphosban folytattuk a nyaralást. A mozgalmasabb napok után a lazulásé volt a szerep. A sziget déli oldalán végighúzódó autópályán gyorsan el lehet jutni a sziget egyik végétől a másikig.

Egy nagyon hosszú, szobafogsággal terhelt tél és tavasz után, több hónapnyi várakozás, oltakozás és tesztelés végén minden összeállt ahhoz, hogy nyár elején végre külföldre utazhassunk. Nagy szó ez azután, hogy negyed évig konkrétan tilos volt elhagyni az Egyesült Királyságot.

Párom annyira belelkesült, hogy a fogság hónapjai után ismét ki lehet mozdulni, hogy a Chippenham utáni hétvégén már robogtunk is Hampshire felé. A célállomás Corhampton volt, egy kis falucska Portsmouthtól északra. Tulajdonképpen mindegy volt hova, csak mozduljunk ki otthonról.

Öt hónapos lezárás után lépésről lépésre nyitott újra az Egyesült Királyság, mikor először kidugtuk otthonról az orrunkat. Elsőként a belföldi utazás vált lehetővé, így a tavalyi kirándulásokhoz hasonlóan megint beizzítottuk a kis kék golyót és megjárattuk egy kicsit az angliai vidéken.

Már egy órája ülök itt és azon gondolkodok, mégis hogyan lehet évadzárót írni egy olyan évadhoz ami gyakorlatilag el sem kezdődött?! A maga módján ez az év is egy "élmény" volt, de senki sem erre fizetett be. Tavaly az volt a kérdés hányféle repülőgépet próbálunk ki, idén az, hogy ülünk-e egyáltalán repülőre. Tavaly számos hotelt látogattunk szerte a világban, most az a kérdés, nyitva vannak-e egyáltalán.

Tavasszal még csak elmélet volt, mára valósággá vált egyes repülőgép típusok nyugdíjazása a nyáron is negyedgőzzel üzemelő és télre méginkább leálló légiközlekedés következtében. Egyes típusokra már ki is mondták az ítéletet, mások még reménykedhetnek. Kép forrása: Carlos Enamorado/Airliners.net

Bár az országnak azon a részén nőttem fel, egészen kicsi gyerek voltam, mikor utoljára Szilvásváradon jártam. Így mikor párom felvetette egy egri városnézés ötletét, én azonnal rákontráztam a közeli Szilvásváraddal, így ez lett magyarországi csillagtúránk első és második állomása után a harmadik.

Az első rész budapesti lazulása után - mint egy nyaralás a nyaralásban módon - vidéken, méghozzá a Csongrád megyei Makón és Szegeden néztünk körül. Mindkét dél-alföldi város változatos programokat kínál, a felkapott turista helyek tömegei nélkül.

Bár már voltak jelei, év elején nem gondoltam volna, hogy egész nyárra egyetlen magyarországi utazást tudunk összehozni, ráadásul azt is milyen nehezen. Mialatt szorgalmasan látogattuk a vidéki Anglia látnivalóit, folyamatosan tervben volt egy hazaút, de valami mindig közbejött.