Utazó Tódi

2020.jan.18.
Írta: UtazóTódi 5 komment

Alternatív londoni látnivalók I.

Első rész

london_view_1.jpgHa sok más, élvezetesebb város helyett mégis inkább Londonba látogat valaki, de már megvolt az őrségváltás a Buckingham palota előtt, kipipálta a Big Bent, körbenézett a Trafalgar Squaren és átkelt a Tower Bridgen, akkor kezdődhet az alternatív városnézés, hiszen más városokhoz hasonlóan London is tartogat hipszter látnivalókat! Összeszedtem pár olyan kevésbé ismert nevezetességet, melyekre az évek során bukkantam rá és most megosztom őket.

Tovább

Évadzáró

2019

montazs.jpgHány felszállás előtti biztonsági tájékoztatót néztünk meg a blog évada alatt? Hány hotelben szálltunk meg párommal és melyik volt a legvagányabb? Melyik volt a legemlékezetesebb helyszín és melyik repülőtéri váró a kedvencünk? A blog első évada meglehetősen sűrűre sikerült, számtalan írás született az egzotikus, különleges és éredekes utazásokból. Mielőtt belevágnánk a következő évadba, itt egy kis összefoglaló az évről.

Tovább

Karácsonyi vásározás Katalóniában

Barcelona és környéke

img_8583.JPG

A vietnámi út után úgy dőltem hátra, hogy megvolt az idei utolsó út, most már nyugalom van. Persze csak addig, amíg párom ki nem találta, hogy karácsonyi vásározni azért még el lehetne menni valahova. Én erre a Winter Wonderlandet javasoltam a Hyde Parkban, mert ahhoz nem kell utaznunk, de le lettem szavazva. Végül beadtam a derekam, azzal a kikötéssel, hogy a lehetséges célállomások helyett menjünk Barcelonába, mert ottani ismerőseinket meg tudjuk szállni ismerőseinknél meg tudunk szállni.

Tovább

Winter Wonderland

Karácsonyi vásározás Londonban

img_8376a.JPGKarácsony közeledtével gombamód szaporodnak a karácsonyi vásárok, érkeznek is róluk a beszámolók mindenfelől. Gondoltam én is írok arról, milyen Utazó Tódi városában a legnagyobb vásár, ezért több év kihagyás után erőt vettem magamon és ellátogattam a Hyde Parkban berendezett Winter Wonderlandbe.

Tovább

Észak-Vietnám V.

Hanoi

img_7749.JPG

A ködös, sáros, hideg és esős Sa Pa után felüdülés volt visszatérni a trópusi klímájú Hanoiba. Viszont nem volt annyira felüdülés visszatérni az őrült, zajos városi létbe. Az utcákat ellepő ezernyi kétütemű robogó recsegése és a folyamatos dudálás egy folyamatos háttérzajjá áll össze, ami csak éjszakára csillapodik. Nekünk szerencsére nem kellett a vezetéssel foglalkozni, kisbuszunk sofőrje a hotelig tört utat a robogósok áradatában.

Mikor kikászálódtunk az utca túloldalán és kivettem a bőröndömet a buszból, éreztem, hogy valaki nyúl is érte és ki akarja venni a kezemből. Rémülten néztem oda, de csak egy hotel egyenruhás hordár fiú mosolygott vissza, akit a sofőr inthetett oda. Kicsit el is szégyelltem magam az ijedezésem miatt, hiszen nem valószínű, hogy valaki egy 15 kg-os bőrönddel próbálna elszaladni...

A nemrég nyílt O'Majestic Gallery Hotel előterében a recepciós hölgy begyűjtötte az útleveleinket, majd magunkra hagyott a kényelmes kanapén egy tálca ital és nassolnivaló társaságában, míg elintézte a becsekkolást. Aztán visszatért, elmondta a szükséges tudnivalókat és mivel az egyik szoba nem volt még készen, kaptunk egy upgradet is.

img_7683.JPG

Thaiföldhöz hasonlóan Vietnámban is minden szállodában itallal és nassolnivalóval vártak minket, a bejárati ajtót pedig feszt nyitogatták előttünk. A szobákban az ásványvíz mellett gyümölcstál, néha ingyenes minibár várt. Sa Pa-ban a Pistachio hotelben délután még egy tányér süteménnyel is megleptek minket.

A bőröndöt mindig a hordárok vitték fel a szobákba, majd távozáskor ki a kocsihoz. Nem mondom, hogy Európában ne lehetne ilyen kiszolgálást találni, de csak nagyságrendekkel drágább hotelekben. Itt lényegesen kedvezőbb áron próbálhatja ki az ember, milyen az élete azoknak, akik kettesével eszik a ropit!

Miután lepakoltunk, útnak is indultunk felfedezni az óvárost. A szűk utcákban még nehezebb a forgalomban gyalogolni, mert a járdát a parkoló robogók, a boltok árukészlete és az étkezdék sámlijai foglalják el. Az még nem jutott eszükbe, hogy a motorokat parkolják le az úttesten és akkor a gyalogos haladhat a járdán, mintsem fordítva.

Kövesd barangolásunkat Utazó Tódi térképén:

world_cropped.JPG

Az óváros gyakorlatilag olyan, mint egy nagy áruház, csak itt az utcák az áruházi sorok. Van háztartási-részleg utca, lakásfelújítás utca, dísztárgy utca, stb. és az utcában csak az adott termékcsoportokat lehet megtalálni. Sokáig azt hittem, mindent lehet kapni, de aztán hiába kerestünk műanyag konyhai szűrőt, nem volt. Az üzletek a házak alsó szintjét foglalják el, az áru nemcsak a bolt belsejét, de a járdát is teljesen elfoglalja. Nem ritka, hogy a bolt hátuljában lévő priccsen alszanak a tulajok, ennyi az életterük. Láttunk fodrászt is, aki a járdára kirakott széken nyírta a delikvens haját, itt ez sem szokatlan látvány. Az épületek állapota elég vegyes képet mutat, az újszerűtől az összeomlás szélén állóig mindenféle van. Főleg azok vannak felújítva, melyek mögött külföldi befektetőt lehet sejteni.

img_6815.JPG

Első dolgunk volt kipróbálni a bánh mi-t, mely a francia gyarmati időkből származó baguett szendvics. Jellemzően sült csirke, sertés vagy marha kerül bele, zöldségekkel és fűszerekkel. Mint később kiderült, az első helyen próbált vitte a pálmát, csak sajnos nem jegyeztük meg hol volt, pedig visszatértünk volna.

img_6852.JPG

A következő napirendi pont a híres (?) vietnámi tojásos kávé kipróbálása volt. Különlegességét az adja, hogy az vietnámi háború 1975-s lezárását követően tej hiányában habbá vert tojásfehérjét tettek a kávé tetejére. Párom oda meg vissza volt, hogy ezt kipróbálja, annak ellenére, hogy figyelmeztettem, hogy az "Ázsia" és a "nyers" szavak okozhatnak gondot egy mondatban. Én mindenféle kávétól, így ettől is tartózkodtam, neki pedig nem lett baja. Bevallása szerint nem is lett a kedvence, mert elég tömény és édes így a kávé, inkább süteményre emlékeztet az íze.

img_6828.JPG

img_7794.JPGMásnap reggel a hotelben elfogyasztott bőséges reggeli után ismét az óváros felé vettük az irányt. Utunk közben kereszteztük Hanoi híres vasút utcáját, melynek különlegességét az adja, hogy a lépésben haladó vonat a házak mögötti szűk sikátorban lavírozik. Évről évre egyre több turistát csalogatott az Instagram által felkapott látványosság és egyre több kávézó nyílt, melyeknek kis asztalait és székeit (és vendégeit) a vonat érkeztekor odébb kellett pakolni. Mivel a közelmúltban állítólag többször is megtörtént, hogy a vonatnak meg kellett állnia, utazásunk előtt két héttel a hatóságok egyik napról a másikra lezárták az utcát (vágányt) és megtiltották a belépést, sőt, elvileg még a fényképezést is. Erre az egyik vasúti átjáróban a korlát mellett posztoló szigorú rendőr hívta fel a figyelmemet a táblára mutogatva, mikor felemeltem a kamerát. Szerencsére másnap már egy engedékenyebb kollégája posztolt ott, így tudtam készíteni pár képet. Most a kávézó és étterem tulajok türelmetlenül várják, hogy mi lesz a hely sorsa, mert forgalmuk hirtelen a töredékére csökkent.

img_20191026_152625a.jpgEzután a Szent József katedrálist néztük meg, mely a város első keresztény temploma volt és a párizsi Notre Damera emlékeztet (csak ennek van teteje - bocsánat). Az előtte lévő téren a turisták mellett a helyi gyerekek töltötték a szabadnapjukat.

Innen a város ikonikus helyéhez, a Hoan Kiem tóhoz sétáltunk, majd északról megkerültük. A tó közepén áll az 1883-ban épült teknős torony, mely Le Loi uralkodónak állít emléket, aki 1425-ben szabadította fel Vietnámot a kínai seregek alól.

A tó északi oldalán található a város egyik nevezetes épülete, melynek íves formája minden turista videón feltűnik. Az épület leaszfaltozott térre néző teraszain éttermek és kávézók találhatóak, tömve turistákkal.

Az ő szórakoztatásukról a téren közlekedő robogósok és autósok gondoskodnak különféle kunsztokkal. Az egyik taxis például a körforgalomban parkolt le, utasra várva. A motorosok pedig a kétirányúsított körforgalom működését mutatják be. Hiszen minek is menni háromnegyed kört, mikor a másik irányba elég egy negyedet, nem? A tér egyik sarkán a King Roti nevű helyen kipróbáltuk a roti bunt, mely nevével ellentétben egyáltalán nem hasonlít a maláj rotira melyet Kuala Lumpurban kóstoltunk. Ez utóbbi egy félgömb alakú sütemény, melybe csoki, vanília, kávé vagy matcha tea szószt töltenek. Mivel meleg, tömény és édes, hamar megfekszi az ember gyomrát, ezért nem érdemes egyszerre egynél többet enni belőle.

img_6915.JPG

A tó nyugati oldalán egy fahídon keresztül lehet besétálni - belépődíj ellenében - egy kis szigetre, ahol a Temple of the Jade Mountain, azaz a Jáde-hegy temploma található. Ezt kihagytuk és ehelyett bevetettük magunkat a tótól északra elterülő óváros sűrűjébe és a kis utcákon barangoltunk. Első vacsoránkat a Bánh Mi 25 helyen fogyasztottuk, mely Hanoi híres szendvicsező helye. Jól mehet a bolt, mert az utcában már két helyet bérelnek.

Ezután barangoltunk egy kicsit, majd a hétvégente délután hatkor nyitó éjszakai piacon néztünk körül. Ilyenkor az utcában lévő üzletek bezárnak és a mobil árusok veszik át a helyüket. Sajnos közel sem volt olyan hangulatos és autentikus, mint a phuketi, mert itt a tömeghamisított ruhákon és cipőkön volt a hangsúly. Második vacsoraként ettünk egy kis nyárson sült csirkét és tengeri ketyeréket (utóbbit nem én).

img_7462.JPG

img_7466.JPG

img_7508.JPGMásnap a szocialista ideológia mentén kezdtük a városnézést. Az óvárossal átellenes irányban indultunk és a Lenin szobornál kezdtünk, majd átsétáltunk a Ho Chi Minh mauzóleumhoz. A Lenin szoborral szemben található a Hanoi zászlótorony és a Nemzeti Háborús Történelmi Múzeum, melynek udvarán egy-két amerikai repülőgép is megtekinthető. A mauzóleum szocialista módon diszkrét épülete előtt egy potom 400m-szer 150m-es elkerített tér található, a barátságos kinézete alapján felvonulási térként funkcionálhat a félig füvesített, félig aszfaltozott placc. A fűbe lerakott napernyők alatt posztoló rendőrökről nem tudtam eldönteni, hogy büntetésből vagy jutalomból állhatnak őrt a melegben. A mauzóleum elé egy gyors átvilágítás után be is is lehetett sétálni, de a mauzóleum aznap zárva volt, amit cseppet sem bántam. A környék tele van kormányzati épületekkel, a tér túloldalán a Parlament épülete áll, az észak-nyugati sarkán pedig az Elnöki Palota.

img_7529.JPG

Északi irányban folytattuk a túrát, elhaladtunk a Kommunista párt amerikai gyarmati stílusú épülete előtt, melyen igen furán nézett ki az emelet-magas sarló-kalapács. A Nyugati tónak hívott hatalmas tóhoz sétáltunk, hogy egy kis félszigeten épített Tran Quoc Pagodát megnézzük. Sajnos minden előzetes felderítéssel és információval ellentétben zárva volt. Ezt több helyen is tapasztaltuk, hogy a meghirdetett nyitvatartás nem mindig egyezik a helyszínen tapasztaltakkal. A tavat (kb. 99-1 arányban) kettészelő út mellett található az amerikai háborús emlékmű, mely mellett egész egyszerűen elsétáltunk, anélkül, hogy észrevettük volna. Mentségünkre legyen szólva, hogy nem vitték túlzásba a méreteit, ráadásul nem is nagyon nézelődtünk, mert egy Willy's jeep parkolt mellette, mellyel a turistákat csábították egy körre.

img_7564.JPG

Innen Grabbel visszavitettük magunkat a hotelbe, majd visszamentünk vacsorázni az óvárosba. Ezúttal azonban a Beer streeten ettünk, ahol a szűk utcában egymást érik a bárok, éttermek és sörözők. A sétálóutca szinte teljes szélességét elfoglalják a kis asztalok és sámlik, melyekre az emberek ülnek. Fura belegondolni, de valami oknál fogva (gondolom a helyhiány miatt) az ország nagy része állandóan sámlikon üldögél és eszik. A kedvenc fogásainkat válogattuk össze: Papaya salátát, sült rizst, kagylót és csigát. Utóbbi kettőre mondjuk én nem pocsékoltam volna azt a 800-800 Ft-ot. :)

img_7651.JPG

Másnap nem volt valami kegyes hozzánk az időjárás, egész nap csepergett az eső. Ezért a hotel környékén maradtunk és a Temple of Literature nevű helyet néztük meg. Ez egy kőfallal körbevett, több udvarból álló épületegyüttes, melyet 1070 körül építettek és itt működött Vietnám első nemzeti egyeteme. Az elnyújtott telek bejárata a déli oldalon található (címkép), majd minden udvarba egy újabb kapun keresztül tudunk belépni.

img_7695_1.JPG

img_7721.JPG

img_7769.JPGA továbbra is csepergő esőben ismét a mauzóleum felé vettük az irányt, azonban most az egyik oldalsó kapun keresztül bejutva a One Pillar Pagodát jártuk körbe, ami annyit tud, amit a neve sugall, azaz egy medence közepén álló oszlopon lévő kis épületről van szó, melyet Lý Thái Tông császár építettet egy fura álmot követően. A pagoda közelében áll a Ho Chi Minh múzeum, mely (szerencsére) zárva volt, így csak kívülről csodáltuk meg az épületet, melynek olyan hangsúlyos homlokzata van, hogy azt hiszi az ember, mindjárt orra borul az egész beton csoda.

 

img_7778.JPG

Mivel dohai ismerősünk este indult haza, így visszagyalogoltunk a hotelbe és kijelentkezett. A hotel manager személyesen köszönte meg tizennyolcszor, hogy az ő hotelüket válaszotta, majd átnyújtott egy búcsú ajándékot és egészen a hotel kocsijáig kísérte, a hordárfiúk és a recepciós hölgy társaságában. Akkora felhajtást csaptak, mintha egy világsztár jelentkezett volna ki. Mi párommal még este tettünk egy sétát a Hoen Kiem tó körül, mert a Jáde templom és a hozzá vezető híd szépen ki van világítva, aztán vacsorára ismét bánh mit, a francia bagettet ettük. Este mi is megrendeltük a hotel transzfer szolgálatát kora reggelre, hogy megszabaduljunk a maradék vietnámi készpénzünktől, majd hamar lefeküdtünk.

img_7830.JPG

Reggel kijelentkezéskor kitöltöttünk egy kérdőívet, melynek szöveges részére megjegyzésként annyit írtam, hogy a szobában kicsi volt a tusfürdő két embernek. Nem valami nagy ügy, amikor láttam a takarítókat, kértem tőlük egy extra flakont, ennyi. A manager viszont ezt meglátva a tizennyolc "köszönjük, hogy minket válaszottak" monológot megtoldotta legalább kétszer annyi bocsánatkéréssel, szerintem az összes ujját összetörte és a búcsúajándék mellé egy borítékban visszaadta a repülőtéri transzfer árát. Örültem, hogy ennyivel megúsztuk, mert volt olyan pillanat, amikor azt hittem, hogy kárt fog tenni magában. Tanácstalanul néztem viszont a borítékot, mert így mégsem sikerült megszabadulni a vietnámi bankjegyektől.

img_20191029_104613.jpg

Hanoiból Szingapúrba ismét a Vietnam Airlines gépével repültünk, majd onnan a Qatar Airways vitt minket tovább. Doháig megint a Qsuite üléseket volt szerencsénk élvezni, majd egy hét órás éjszakai pihenés után az Al Mourjan váróban a hagyományos kagylós ülésekkel szerelt Boeing 787 gépükkel repültünk Stockholmig, ahonnan négy óra várakozás után a loungeban már röppentünk is tovább Londonba a British Airways fedélzetén, immár turista osztályon. Az út végén párommal közöltem, hogy a jövőbeli útvonal tervezésnél felejtse el a négy repülőjárattal teljesített utakat.

< Előző rész          Következő utazás >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.

Észak-Vietnám IV.

Sa Pa és Phang Xi Pang

img_7136.JPGEgyetlen, Hanoiban töltött éjszaka után kora reggel indultunk Sa Paba, Vietnám északi részének hegyi városkájába. Ide két látnivaló miatt utaznak a turisták és túrázók: az egyik a város völgyében kialakított rizsteraszok látványa, a másik a közeli Phan Xi Pang (Fansipan) hegycsúcs, amely Indokína legmagasabb pontja. Mi megnéztük mindkettőt, jobban mondva egyiket sem.

Tovább

Észak-Vietnám III.

Ha Long és a Bai Tu Long öböl

img_6393.JPGEgy számunkra rekord hosszúságú, négynapos utazást követően érkeztünk meg végre Vietnámba, mert útközben megálltunk Dohában és Szingapúrban is. Hivatalosan még csak most kezdődött a nyaralás, de már úgy éreztem, hogy a felénél járunk.

Az utolsó leget a Vietnam Airlines A321 gépén tettük meg. A gép a Changi Airport T4 terminálról indult, mely az egyetlen, ami nincs közvetlen összeköttetésben a többivel, hanem a T2 terminál érkezési csarnoka előtti buszmegállóból induló busszal érhető el.

img_5792.JPG

A három órás repülőúton meleg ételt szolgáltak fel, kétszer kínáltak italokat, valamint külön kávét és teát. A lábtér nagyobb volt, mint bármelyik európai légitársaság esetén, pedig az ázsiai testfelépítésből nem ez következne. Kérésre takarót is adtak, mert az ázsiai klímához szokott embereknek elég hűvös a gépen a levegő.

img_20191020_142010.jpg

A székek egy kicsit viseltesnek tűntek, de tiszták voltak, a gép belseje ezt leszámítva újnak tűnt. Fedélzeti szórakoztató rendszer nem volt, de ezt nem is lehet felróni egy ilyen rövid úton.

Landolás után gyorsan átestünk az útlevél ellenőrzésen (magyar állampolgároknak előre kell igényelni vízumot, míg angol állampolgárok 15 napig vízum nélkül tartózkodhatnak az országban) felkaptuk a bőröndöket és az épület előtt találkoztunk a megrendelt autó sofőrjével, aki levezetésként a repülőutak után három óra alatt elfuvarozott minket Hanoiból Ha Longba, első vietnámi megállónkhoz.

Kövesd barangolásunkat Utazó Tódi térképén:

world_cropped.JPG

A vietnámi közúti közlekedés felér egy sokk hatással. Egyik, eddig általunk meglátogatott távol-keleti helyhez sem hasonlítható az a káosz, ami ott az utakon van. Talán könnyebb megszámolni azokat a szabályokat amiket betartanak, mint azokat, amiket nem. Az otthoni közlekedéssel ellentétben a bizalmatlansági elv érvényesül, vagyis senki nem tudja, mit fog a másik csinálni a következő pillanatban és nem bízik senki senkiben. Hiányzik mindenféle előrelátás és tervezés, mennek bele a szituációkba, aztán majd megoldódik valahogy.

Az alapszabály, amihez mindenki igazodik, hogy nem tesznek hirtelen mozdulatokat, hanem mindent lassan csinálnak, hogy a többieknek legyen idejük reagálni rá. Centiméterekre mozognak egymástól a kocsik és a robogósok, amik minden szabad helyet kitöltenek az autók körül. Igyekeznek mindig mozgásban maradni és inkább manőverezéssel megoldani dolgokat.

Mindenfajta kommunikáció a dudával történik, az indexet alig használják, főúton előzésnél az elakadásjelzőt kapcsolják be. A vezető melletti oldalablak sokszor koromfeketére le van sötétítve, csak a visszapillantó tükörnek van kivágva a fólia, ami megakadályoz mindenféle szemkontaktust a sofőrrel. Több sáv esetén mindegyiket ugyanannyit használják (autópályán is), elképesztő hidegvérrel hagyják figyelmen kívül a mögöttük jövő villogását és dudálását. Ha két autó egymás mellett halad, csak a leállósáv marad előzésre. Gond nélkül folynak át egyik sávból a másikba minden indok nélkül, egész egyszerűen nem fárasztják magukat a sávban tartással.

A balra nagy ívben fordulást sokszor kis ívben fordulássá alakítják úgy, hogy a kereszteződés előtt elkezdenek hegyesszögben ácsorogni a szembe sáv(ok)ba, majd a szegély mellett a forgalommal szemben haladva fordulnak be.

Méret-, súly- és szállított személyek határa nem létezik, három ember simán elfér egy robogón. Láttam kisteherautót, melyről három méterre lógtak le hátul a fagerendák minden jelzés nélkül, miközben még a hátsó lökhárító is hiányzott. Bele sem mertem gondolni, mi történik, ha hátulról belecsúszik egy személyautó.

Mielőtt jönnének a "dehát így is működik, nem?" vélemények, nézzük a statisztikát: A 100 000 főre vetített halálos közúti balesetek száma évente Magyarországon 6.2, ugyanez Vietnámban 23.6! Ezek szerint a "nem ülünk hárman bukósisak nélkül a motoron, miközben a forgalommal szemben megyünk át a piros lámpán" európai stílus - nem meglepő módon - jobban működik.

00:03 Három autó, két sáv
00:18 Záróvonal nem számít
00:43 Zöld taxi sávokat vált

A szokásos módja a Ha Long öböl meglátogatásának az, hogy az utazók befizetnek egy hajókázásra, melynek keretében kora reggel felveszi a cég őket Hanoiban, három-négy órás út keretében átviszik Ha Longba, ahonnan kihajóznak, majd programról függően a hajón töltenek egy-két-három éjszakát vagy csak egy fél napot, majd visszaviszik őket Hanoiba. Mivel mi szerettünk volna Ha Long városban is szétnézni, magán úton oldottuk meg a transzfert és a hotelt.

A városkép elég vegyes, az óváros mellett számos vadonatúj lakóparkot láttunk, valamint a tengertől elnyert, feltöltés alatt álló területet. Rohamléptekben fejlesztik a várost, teljes utcák és az oda felhúzott épületek várják, hogy boltok és vendéglátó egységek települjenek oda. Ha tippelni kellene, azt mondanám, hogy a helyi vezetés azt akarja elérni, hogy a turisták ne csak Hanoiból ugorjanak át a hajós kirándulások kedvéért, hanem több éjszakát is töltsenek a városban, bár a lakásokat biztos nem nekik építik, azokra kínai befektetőket várhatnak.

img_6313.JPG

A Novotel hotel a város nyugati oldalán, a partot elfoglaló Sun World kalandpark mögött volt, mi egy felső emeleti, tengerre néző szobát kaptunk. Érkezés után vacsora után néztünk, ami nem volt nehéz, mert a hotel előtti utcán egymást érték a büfék, csak az utcán kellett átmenni (ez kezdő turistaként nagy szó abban a forgalomban). Mivel nem volt kedvünk és időnk pénzváltót keresni és a hotel is kedvező árfolyamon váltott, ezért a recepción váltottunk át 40 fontot (~16000 Ft), hogy megvacsorázhassunk. Utólag kiderült, hogy elszámoltuk magunkat, mert három napig elég volt az a pénz étkezésre. Hiába, Thaiföldön hozzászoktunk, hogy nyugati pénztárcára vannak szabva az árak a turista helyeken, de itt ezt nem (nagyon) tapasztaltuk. Ja igen, náluk eléggé elszabadultak a nullák, a legkisebb címlet 1000 dong, fémpénz nincs. Így minden ár ezerre végződik, melyet vagy kilóként tüntetnek fel vagy már nem is mondják.

A vacsora két mérsékelten finom pho leves volt két sörrel, melyekért 220000 vietnami dongot (~2800 Ft) fizettünk. A pho gyakorlatilag egy nagy tál zöldség-, hús vagy tengeri kütyüs leves, távol-keleti fűszerezéssel. Sokszor külön tányéron adnak mellé friss fűszernövényeket (petrezselyem, koriander, menta, stb.) amikkel saját ízvilágunknak megfelelően fűszerezhetjük.

img_5807.JPG

Másnap reggel SIM kártya vásárlás volt a legelső program. Nem volt egyszerű dolog, mert a Viettel mobiltelefon szolgáltató boltjában a hölgy még a számokat sem tudta angolul. A SIM kártya regisztráláshoz egyébként lemásolják az útlevelet és lefényképezik az embert. Ha SIM kártyát vennénk, a szükséges beállításokat még a boltban végeztessük el, mert fel kell hívni egy vietnámiul beszélő számot és a kívánt csomag kódját megadni. Elmutogattuk a hölgynek, hogy mit szeretnénk, majd mégegyszer, hogy biztos legyen a dolog. Ezután a hölgy a kért 3GB helyett (70000 VND) beállította az 5GB csomagot két hónapos előfizetéssel (180000 VND) és távoztunk. Magyarázatot esélyünk sem volt kapni az ötszavas angol szókinccsel (ami még mindig sokkal több, mint a mi vietnámi tudásunk), így nem álltunk le vitatkozni a kérdéses 1400 Ft felett.

Elsétáltunk a tematikus park bejáratáig, melynek része a várost kettészelő tengeröböl feletti libegő. A libegő állomása a jegypénztárakon kívül található és külön jeggyel lehet igénybe venni, a jegy 350000 VND. A libegő nem kispályás, két világrekordot tart, az egyik a legmagasabb tartóoszlop (188.88m); a másik a legnagyobb befogadóképesség rekordja. Ez 230 fő, melyet úgy érnek el, hogy emeletes kabint használnak. Sok utazóval ellentétben nekünk szerencsénk volt és messze nem volt tömve a kabin, így nyugodtan tudtunk fényképezni. A libegő mellett szeli át az öblöt egy közúti híd is, mely éjszaka színes, villogó kivilágítást kap.

img_5965.JPG

A libegő igazából teljesen indokolatlan, mert a túloldali állomás szintén a tematikus parkhoz tartozik, azon az oldalon nincs is ki/bejárat, éppen ezért csak retúr jegy vásárolható. Az egész állomás egy valóságos instagram-fotó paradicsom: van itt hatalmas szív alatti romantikus hinta, egész évben művirágzó cseresznyefa, dimbes-dombos rét művirágokkal és japán kert tavacskákkal és pontyokkal. A hely non-plus ultrája a libegő állomás tetejére épített óriáskerék, mellyel ingyen lehet keringeni, ha a domb tetejéről nem lenne elég a kilátás.

img_5905.JPG

Esténként a szabadtéri színházban vízi bábszínház előadások vannak. Ennek lényege, hogy a színészek élő vietnámi tradicionális zenére egy függöny mögül mozgatják a rudakra erősített bábokat, a víz pedig a rudak takarását hivatott szolgálni. Az egyik előadást megnéztük, de ne kérdezze senki a történetet. Volt benne rizs termesztés, sárkány, kacsa meg halacskák, de ennyi jött át.

img_5994.JPG

A városról és a Sun World komplexumról készült kisvideót Utazó Tódi YouTube csatornán is megnézhetitek:

Sötétedés után visszalibegtünk és ismét vacsorára vadásztunk. Ugyanazon az utcán ettünk, mint tegnap, de egy másik étterem pho levesét próbáltuk ki, ami kifejezetten jó választásnak bizonyult. Vacsora után még bubble teat is ittunk, melynek lényege a hideg teába tett zselés golyó vagy főtt tápióka bogyó. Hazafelé sétálva felfedeztük, hogy a szállodával szembeni hatalmas park (mely egy gigantikus parkolóház teteje egyben) szökőkútja zenés műsort ad, így megálltunk bámészkodni.

img_6229.JPG

Másnap délelőtt a hotel medencéjénél ejtőztünk egyet, majd áttaxiztunk az öböl túloldalára megnézni a Ha Long piacot. Ennek két része van, a csarnok épületben a ruha- és háztartási árusok székelnek végtelen mennyiségű árukészlettel, a mögötte lévő rogyadozó és helyenként beomlott acél csarnokban zöldség-gyümölcsöt és főtt ételeket lehet kapni. Nem tébláboltunk sokat, mert indulni kellett a kikötőbe, hogy részt vegyünk egy fél napos hajókiránduláson a Bai Tu Long Bayben található szigetek között. Azért döntöttünk Bai Tu Long Bay mellett a Ha Long Bay helyett, mert utóbbit túlságosan felkapta a sok Instagram huszár, ezért egymást érik a hajók, ráadásul az öböl is fokozottan szennyezett a terhelés miatt. Nem baj, előbb-utóbb ezt is le zárják majd, hogy megóvják.

img_6561.JPG

A tágas, húsz emberre méretezett emeletes hajón mindössze heten vettünk részt a túrán, így bőven volt hely.  Az út egy bőséges ebéddel kezdődött, ahol - mivel előre jeleztük - nekem külön készültek nem tengeri fogásokkal, így sokkal élvezhetőbb volt, mint a hong kongi esküvő menüje. Ezután kis pihenés következett, míg meg nem érkeztünk első állomásunkhoz, egy halász faluhoz. Utunk végig a thaiföldihez hasonló, sziklás szigetvilágon keresztül vezetett.

img_6402.JPG

A hajóról csónakokba szálltunk és körbe eveztek (sic!) minket a "faluban". A halászok családjukkal egy szigetek közötti védett részen, vízen úszó kalyibákban élnek. Nem akarom tudni, milyen érzés ott átélni egy vihart. Vizet az esővízből nyernek, némi áramot a tetőkön lévő kis napelemek szolgáltatnak. A szennyvíz elvezetést nem kellett megkérdezni... A kormány az elmúlt években megpróbált mindenkit a szárazföldre költöztetni, de néhányan kitartanak a vízi életforma mellett, már csak azért is, mert semmi pénzük nincs, ami kis pénzt a halászattal keresnek, el is költik mindennapi tárgyakra és élelmiszerre.

img_6450.JPG

img_20191022_160306.jpgAz idegenvezetés után kis oktatást tartottak a kagyló tenyésztésről, a gyöngy növesztéséről és begyűjtéséről. Mivel utóbbi csak a kagyló megölésével lehetséges, ma már minden kagylót előzetesen átvilágítanak, hogy mekkora és milyen gyöngyöt növesztettek, így csak azokat ölik meg, amiknek belseje valóban tartalmaz gyöngyöt.

Folytattuk utunkat a hajóval és az egyik szigeten egy gyors barlang látogatást tettünk, de a túra lényegi része a halász falu volt. Hazafelé úton főzőiskola címszó alatt megtanultunk még tavaszi tekercset készíteni, amiből jól be is laktunk megint, majd késő délutánra visszaértünk a városba. A túra többi résztevője előtt még állt egy négy órás buszút vissza Hanoiba, melyet mi örömmel hagytunk ki.

Azok a túrák, melyek egy vagy két éjszaka ottalvást kínálnak, kicsit messzebbre mennek a várostól, van benne strandolás is, de nem kínálnak sokkal több programot, inkább a pihenésen és relaxáláson, vagy éppen a bulizáson van a hangsúly. Természetesen a hajókon teljes ellátás van - a választott cég és túra típusától függő mennyiségben és minőségben.

img_6587.JPGMásnap egy kisbusszal visszamentünk Hanoiba, ahol csatlakozott hozzánk dohai ismerősünk, majd egy éjszaka után közösen indultunk tovább az észak-vietnámi hegyvidékre.

< Előző rész          Következő rész >

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még többet megtudni, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagram profilját is, ha pedig van blog.hu felhasználói fiókod, a jobb felső sarokban beállíthatod követésre a blogomat, így értesítést kapsz, ha új cikk jelenik meg.

Észak-Vietnám II.

Szingapúr

img_5552.JPGA Changi repülőtér rendszeresen felbukkan az érdekes vagy különleges repülőtereket bemutató listákon és összehasonlításokban. Sok repülőtérrel ellentétben nem az elhelyezkedése, a futópálya kialakítása vagy a megközelítés/leszállás lélegzetelállító volta miatt kap kiemelt figyelmet, hanem az utasbarát kialakítása és szolgáltatásai miatt. Itt a két fő szempont az, hogy egyrészt a külföldi utazókat magukhoz csábítsák és az utasok ezt a repülőteret válasszák átszállásukhoz a konkurencia helyett, a másik pedig az, hogy a szingapúri lakosok kényelmes körülmények között utazhassanak. A repülőtér fejlesztésének legújabb eleme a már most világhírű JEWEL bevásárló központ, melynek kedvéért (is) tettünk egy kis kitérőt Szingapúrba útban Vietnám felé.

Tovább

Észak-Vietnám I.

Dohai megálló

img_5248.JPG

Nem tudnám megmondani, melyikünk bakancslistáján volt hamarabb rajta Vietnám, de mindketten egyetértettünk, hogy érdemes ellátogatni oda. Mondjuk az időpontban és az utazás módjában nem annyira, de mindegy, a végén sikerült az eddigi legbonyolultabb és leghosszabb utazást összeállítani két és fél főre.

Tovább

Luxemburg, Luxemburg

Arról nevezetes, hogy nem nevezetes

img_4590.JPGSzámos olyan város van, ami semmiről sem nevezetes, mégis érdemes meglátogatni, mert maga a városkép vagy a hangulat ragad magával. Így van ez Luxemburggal is (az országgal és a várossal is), melyet az európai miniállamok túra keretében látogattunk meg Andorra, Monaco és a Vatikán után. Igen, párom talál ki ilyen tematikus mellékküldetéseket az utazásokkal kapcsolatban.

Tovább